Az alkohol rabságából szabadultak

131017alkohol

A gyomaendrődi Engi Sándor csaknem tizenhárom éven át volt az alkohol rabja. Többszöri pszichiátriai kezelés sem segített rajta. Végül rátalált Istenre és a hit segítségével megszabadult. Vele és az ország minden tájáról érkezett, gyógyult szenvedélybetegekkel Szarvason, a Középhalmi Alkohol- és Szenvedélybeteg-mentő Szolgálat bentlakásos táborában (csendeshetén) találkoztunk.

Talán az itt élők közül is kevesen tudják, hogy Szarvason immár huszenegy esztendeje működik az alkoholtól szabadulni vágyó embereket segítő szolgálat. Alapítója és sokáig vezetője (s napjainkban, súlyos betegen is tanácsadója) egy szarvasi nyugdíjas orvos, dr. Sárkány Angyal, akit 2010-ben munkásságáért Batthyány-Strattmann László-díjjal tüntetett ki a minisztérium.

A szolgálat évente három alkalommal szervez bentlakásos táborokat Szarvason a szenvedélybetegek számára. Az egyik ilyen tábor ezen a héten zajlik, helyszíne az önkormányzati üdülő. Ide kopogtattunk be mi is a hét közepén.

– Az a feladatunk, hogy a szenvedélybetegeket megmentsük az Úristen igéjén és a mi imádságainkon keresztül – összegezte missziójuk lényegét Erdélyi Zoltán, a tábor megbízott lelki vezetője. A lelkész – aki egyébként a nagyszénási evangélikus gyülekezet pásztora –, nem tagadja, hogy egykor maga is az ital rabja volt.

– Személyes tapasztalatom van e téren, tehát jól ismerem a problémát. Az alkoholtól Isten segítségével már több mint két évtizede megszabadultam, 11 évvel ezelőtt pedig a cigarettát is letettem – mesélte a lelkipásztor. Mint mondta, „sziszifuszi” munka ez, visszatérő betegeik vannak, de a lelki támogatásnak köszönhetően sokaknak sikerül végleg letenni a poharat. A tavaszi, nyári és őszi táborokban interaktív csoportbeszélgetések segítik megtalálni a betegeknek a kivezető utat.

A gyógyuláshoz sokszor rögös út vezet. Engi Sándor például tizenhárom éven át megjárta a poklot. Az egyetemet végzett férfi 1992-ben munkanélküli lett, s az alkoholizmusba menekült.

– Elkapott a gépszíj, többé nem tudtam letenni a poharat. Az alkoholelvonó-kúrák, pszichiátriai kezelések nem értek semmit. Tizenhárom éven át ittam, kikészítettem a családomat. Aztán nyolc évvel ezelőtt hallottam erről az iszákosmentő misszióról és eljöttem Szarvasra. Ma már nyugodtan ihat előttem bárki, én nem nyúlok a pohár után. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha teljesen meg akar szabadulni az alkoholizmusból, akkor fogadja el az Úr Jézust szabadítóként! – osztotta meg velünk saját történetét a gyomaendrődi férfi, aki egyébként már nyugdíjas, de tolmácsként még most is gyakran utazik külföldre. Hozzátette: megújult életéért nagyon hálás dr. Sárkány Angyalkának, Erdei Zoltánnak, Láng Emesének, Horváthné Bosnyák Lilinek és Szigeti Zsuzsának.

Ahhoz, hogy az alkohol- és szenvedélybeteg-mentő misszó eredményesen működjön, áldozatvállalásra kész, önkéntes segítőkre is szükség van. Közéjük tartozik Klenk Józsefné Éva is, aki az alapítás óta segíti a misszió munkáját.

– Szerencsére én sem a saját, sem a családom életében nem találkoztam az alkoholizmussal. Hogy mi indított el mégis ezen az úton? Megértettem, hogy nagyon sok ajándékot kaptam az Úrtól, nagyon sok minden van, amiért hálás lehetek. Emlékszem, egy komoly műtétre készültem, s magammal vittem a Bibliát a kórházba. Az imádság segített, a gyógyulásom gyors volt. Úgy éreztem, nekem is segítenem kell másoknak. Sárkány Angyalka nénitől megtanultam, hogy az alkoholista embereket is lehet szeretni. Ma már nem csak a misszió munkáját segítem, hanem immár tíz éve a megyei fenntartású, idősek és szenvedélybetegek otthonában is vezetek egy lelki gondozói kört – mesélte Klenk Józsefné.

Ottjártunkkor a tábort meglátogatta Szeverényi János, a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói lelkésze is.