Film – Színház

Nem is olyan régen sikerült elcsípnem egy régi magyar filmet a Dunán. (ritka alkalom, hogy ennyi ideig nézhetek valamit a tévén) Egészen pontosan a Kalotaszegi Madonna címűt. Tulajdonképpen mindegy is, hogy melyiket, mert régebben szinte mindig megnéztem ezeket a filmeket. S hogy miért tetszett? Mert egy egészen más világba repített röpke 90 percre.

Valahogy megváltozott a levegő is a szobában: ott voltam a harmincas években, szépen ondolált hajú nők és tisztes férfiak közt. És igen, a nagy idill közepette ott volt a valóság is: voltak urak és voltak szegények is, parasztok, szolgálók és házicselédek, akikkel emberként, szeretettel bántak, nem volt ez a nagy egyenlőségesdi (korunk egyik legnagyobb hazugsága). A hölgyeknek garde dame járt, még menyasszony korukban is, az urak esténként szórakozni vitték a hölgyeket, gyönyörű estélyikben pompáztak, pedig a fejük felett már ott lebegett a második világégés árnya.

Valahogy így képzelem én a „boldog békeidőket”. Egyszerűen kellemes volt élni: szépen beszéltek és szépen éltek az emberek, rend volt és tisztelet, amit kiérdemeltek, függetlenül attól, hogy úrnak születtek vagy sem. Szóval jó volt belefeledkezni ebbe a világba, minden a helyére került.

S azt is el kell ismerni, hogy a magyar filmgyártás tényleg világszínvonalú volt: szépen fotografált képek, snittek, jó történet, karakterek és megnyerő színészek. Óhatatlanul eszembe ötlött, hogy aztán hogyan alakult a magyar film sorsa: nos, nem volt éppen rózsás, és talán azóta sem az: folyamatosak a finanszírozási problémák, és bár sok külföldi film készül nálunk, azért a közreműködés nem ugyanaz, mint a gyártás. A magyar film akkor ért a mélypontjára, amikor a magyar filmszemlén a nagydíjas film rendezője egy ócska melegítő felsőben battyogott fel a színpadra… no comment…

Nem az Oscar körüli hajcihőt és felhajtást hiányolom, de egy valamire való öltöny mindenkinek kell, hogy lapuljon a szekrényében, már régen túlhaladtuk azt a kort, amikor valaki úgy volt alternatív, hogy igénytelen volt.

Szóval nagy a különbség a régen és a ma között, és jó volna úgy egyszer elmenni a moziba, ahogy régen, amikor még Filmszínháznak hívták. Ugye érzitek a különbséget?

Nóra