„Mindig az ártatlanok…”

Ritka az a pillanat, hogy annyira nevet az ember, hogy a könnyei szabályosan potyognak. Én akkor is sírok, ha meghat valami, egyszer emlékszem azon is elpityeredtem, hogy elkezdett mozogni az egyik gyerekemnek a foga… Szóval jók az örömkönnyek is, de a legjobbak akkor, ha közben hasfájásig nevetjük magunkat. ☺

Az emberi lelemény és kreativitás mindig is messze lenyűgözött, és mindig is nyitott voltam a meghökkentő, sokszor bizarr emberi alkotásokra, legyen az művészeti, vagy teljesen hétköznapi. Éppen ezért szoktam nagyon is díjazni a gyerekek elszólásait, elképzeléseit és úgy általában a fejükben zajló hihetetlenül kreatív folyamatokat. De ha ezeket egy felnőtt tudja előadni, az aztán igen ritka és akkor érdemes odafigyelni rá.

Közel 10 évvel ezelőtt találkoztam a mai írás tárgyát képező, fogalmazzunk úgy, alkotásra. Emlékszem egy ismerősöm mutatta meg, és úgy nevettünk, hogy folytak a könnyeink és már görcsölt a hasunk, mert annyira „betalált” nálunk a poén. Egészen pontosan egy baleseti kárbejelentőről van szó. Vagyis A Kárbejelentőről. Futótűzként járta be az internetet és azóta is töretlen a sikere. Vajon mi a titka? Egy meglehetősen vacak helyzetből olyat kanyarított a „szerző”, hogy azóta is mindenki emlegeti, sőt, szállóigévé nemesedett néhány sora, mi ez, ha nem a halhatatlanság?

Mondjuk megnéztem volna a biztosítós arcát, aki először olvasta a bejelentést, és persze azonnal sokszorosította. Ezúton is vállveregetés illeti őt, mert talán a nem túl szabályos tettével millióknak csalt könnyeket a szemébe a nevetéstől.

És ha már itt tartunk: a magyarok (is) jeleskednek a sírva nevetésben. Gondoljunk bele hányszor néztük már meg a Pógárjenőhöz-t, vagy hányszor hallgattuk meg a „hanyasvagy”-ot. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy többek között ezért is olyan népszerűek a stand-up humoristák. A görbe tükör, egymás kikacagása végső soron saját magunk kifigurázása.

És ne legyenek illúzióink: a saját nyomorunkon röhögünk, a könnyeinket önmagunkért ejtjük, és talán már nem is olyan nehezek a terhek. Pedig mind nagyon jól tudjuk, hogy „mindig az ártatlanok szívják meg, mindig.”

Nóra

U.i.: íme a kárbejelentő, lehet nosztalgiázni! ☺

http://napibuntetes.blogbox.hu/page/2/