G.E.
Tegnap csak kedd volt, de a második műsorváltozásnak lehettünk részesei a héten. Ismét egy „külsős” Pregitzer Fruzsina és Tamás Attila helyett kellett beugrania a Jókai Színház két remek színészének Tege Antalnak és Csomós Lajosnak, akik mindketten Gálfy-gyűrű-díjasok (ami a Békéscsabai Színház legrangosabb kitüntetése). Félre értés ne legyen, mindkét művész egyike a legjobbaknak Békéscsabán, de nem őket vártuk, nem erre a műsorra készültünk.
Ettől függetlenül nagyon színvonalas estét láthatott az, aki az eső után kiment verset nézni, hallgatni. Arany János és Petőfi Sándor költeményeiből hallgathattunk meg verseket. Tege Antal elkápráztatta a nézőket, mert nem elmondta a verseket, hanem előadta, de mindezt nem harsányan, pátoszosan, hanem nagyon szívet-melengetően. Tege Antal – aki a színészet mellett rendez is – egy nagyon jól összeállított estét hozott el Szarvasra. Mindig szívesen hallgatom a Walesi bárdokat, ezt a költeményt is hallhattuk és ennek az átiratát Heltai Jenőtől, amit a Jókai Színház estjén már hallhattunk. De elhangzott Tege Antal két kedvence Petőfitől a Magyar vagyok, és a Világosságot!. A négy ökrös szekér című verset pedig el is játszották, egy Erzsébet nevű nézővel, nagyon szellemesen. Csomós Lajosnak bár kevesebb költemény jutott, versmondása belesimult az előadásba. Köszönet a két művésznek, hogy vállalták a beugrást és nagyszerűen helyt is álltak. (Ha így haladunk külön-díjat kell alapítani a legjobb beugrónak.)
Az este folyamán Tege Antal – az előadás közben – kérdéseket tett fel. Aki mindenre jól tudta a választ az a szombati Duna Orfeum előadására nyert két jegyet.
Az este háziasszonya Mihaleczné Kovács Mária volt.
