Eperjes Károly rendhagyó irodalom-filozófia órája – “nem középiskolás fokon”

Eperjes Károly

Hétfőn este Petneházi Andrea és Dr. Melis János házigazdák köszöntötték a nagy számban megjelent közönséget, akik elmentek Szarvason a Vízi Színházba, hogy meghallgassák, megnézzék az ország egyik legnagyobb, legigényesebb, legszenvedélyesebb színészét Eperjes Károlyt. Az elmúlt évben éppen a születésnapja előtti napon a Katolikus Kör előadójaként tartott éppen ilyen szenvedélyes előadást akkor a Tessedik Múzeum dísztermében.

Hétfőn este az egy óra helyett kettő és fél óra lett, de a nézők nagy része ezt egyáltalán nem bánta. A est címe: „XX. századi Istent kereső költők rendhagyó irodalmi, zenés estje”. A verseket három részre csoportosította a művész. Az első „a szabad akarat”, a második „a megtérés”, a harmadik „a lét végső értelme” alcímet kapta. Eperjes Károly nagy költőink Istenes verseiből válogatott és közben ízekre szedte a verset és magyarázta a közönségnek. A magyarázatok szenvedélyesek, hittel, meggyőződéssel voltak megtöltve. A költők: József Attila, Pilinszky János, Babits Mihály, Weöres Sándor, Ady Endre. A költemények elsősorban a Vigilia Kiadó „Innen és túl” című kötetében jelentek meg, mely alcíme: „Versek az Istent kereső emberről”. A kötetet Lukács László szerkesztette.

Eperjes Károly hitének erőssége bontakozott ki a költemények magyarázatában. Humorral átszőve, de végig komoly mondanivalóval. 140-150 költeményt gyűjtött össze Eperjes Károly ebben a témakörben, a költemények, amelyek elhangoztak a művész számára fontosak. Eperjes Károly igazi különlegesség volt a Vers a víz fölött történetében.

Egy vers, amely elhangzott és ízekre bontatott.

József Attila: Az isten itt állt a hátam mögött

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot


Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

Fotó: Baksi & Babák Bence


Comments are closed.