Ilike néni emlékének ajánlja az aranyérmet Fábri János

Fábri János

Újabb aranyéremmel tért haza a csehországi Masters Európa-bajnokságról Fábri János. A 69 esztendős erőemelő a III. korcsoportban, rendkívül szoros versenyben, 620 kg-os összteljesítménnyel tudott győzni. A sportoló polcán ott csillog már 16 nyílt magyar bajnoki cím és egy világbajnoki arany, ezzel a győzelemmel pedig 8. Európa-bajnoki címét szerezte meg. Az örökifjú versenyzőt a siker ízéről és mögötte álló megfeszített munkáról kérdeztük.

– Ez már sorban a 8. Európa-bajnoki címe. Mit és kinek szeretne bizonyítni azzal, hogy újra és újra megméretteti magát?

– Elsősorban magamnak, hogy azt, amit 34 éve csinálok, jól csinálom. Nagyon hosszú versenyen vagyok túl, ahol mindössze 5×90 másodperc alatt dől el, hogy egy teljes évi edzésmunka mire volt elegendő. Ráadásul rendkívül sok költséggel is jár. A ruhák, az utazás és a nevezési díjak nagyon magasra rúgnak, ha egy versenyzőnek nincsenek támogatói. Én ilyen szempontból nagyon hálás vagyok a sorsnak. Negyedik éve Szebegyinszki János, a Worktrans Kft. vezetője vállalta fel a versenyzés valamennyi költségét. Külön köszönettel tartozom az idén februárban elhunyt feleségének, Ilikének, mert a szponzorációban számomra elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ezért jelképesen neki ajánlom ezt az Európa-bajnoki címet.

– 215 kg-mal guggolt, 135 kg-ot teljesített fekve nyomásban, az igazi erősségében, a felhúzásban pedig 270 kg-on zárt. Voltak nagy ellenfelei?

– A korcsoportomban volt egy nálam 9 évvel fiatalabb induló, akivel eddig még nem találkoztam. Sajnos az utolsó gyakorlatig, a felhúzásig 30 kg-os előnyre tett szert. Szerencsére azonban a végén tudtam fordítani. Ő 220 kg-mal kezdett, én pedig 260 kg-mal nyitottam, amivel azonnal átvettem a vezetést. Végül az ellenfelem csak a 230 kg-ig jutott, én pedig egészen 270-ig, így meg tudtam őrizni az elsőségemet. Az Eb után odajött hozzám és azt mondta: a királyt sajnos nem tudtam megverni.

– Ez volt a legemlékezetesebb momentuma a versenynek?

– Az egyik. A másik az a néhány perc, amikor felcsendült a Himnusz. A Himnusz ugyanis általában minden magyarnak szól. Egy-egy ilyen győzelem esetén azonban csak nekem. Csak miattam játsszák el a magyarok Himnuszát. Ezt csak az tudja igazán megérteni, aki egyszer már mindezt átélte.

– Voltak már nagy csalódásai vagy olyan vereségek, amikor közbeszólt a szerencse és a sors?

– 4-szer voltam világbajnokságon, 3-szor Európa-bajnokságon második helyezett. Nagyon nem esett jól. Hetekig nem aludtam jól és azon gondolkoztam, mit csináltam jól vagy rosszul. Pedig előfordulhat, hogy egyszerűen csak valakinek rossz napja van vagy nincs igazán formában. Ezt előbb-utóbb el kell fogadni. De veszítettem már el testsúlykülönbség miatt vb-t és Eb-t is. Annál nincs borzalmasabb. Mert az előfordul, hogy az ember ellép egy centit és nem fogadják el a gyakorlatot, de ha csupán azon múlik az elsőség, hogy valaki nehezebb, azt nem könnyű feldolgozni.

– 34 éve, 1980-ban kezdte az erőemelést. Azóta szinte mindent elért, amit ebben a sportágban el lehetett. A folyamatos munka, állandó küzdés mennyire hatott ki az életére?

– Az biztos, hogy soha semmilyen gyógyszert nem szedek. Fejem, derekam egyáltalán nem fáj. Igaz, hogy a korom miatt keveset alszom, 4-5 óra elegendő. Úgy gondolom, csak a sportnak köszönhetem, hogy ilyen egészséges vagyok. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az étkezésre egyáltalán nem figyelek. Nekem az igazi magyaros ételek, mint a birkapörkölt és a vastag kolbász a kedvenceim, a „kecskekajákat” egyszerűen nem szeretem.

– Az erőemelés egy rendkívül összetett sport: mozgás, életforma és az ön esetében egyfajta szenvedély is. Az élet más területein is ennyire szenvedélyes?

– (felnevet) Igen, persze. Egyébként órákat is gyűjtök, az a hobbim. Mindig mosolyognak az emberek, ha meghallják, és nem értik, a két dolog hogy fér össze. De én nagyon jól megvagyok mindkettővel.

– Ez most csak egy állomás volt, de minden bizonnyal nem a végállomás. Mi lesz a következő?

– Remélem, hogy még sokszor hallgatom a Himnuszt. Természetesen indulok a következő vb-én és Eb-én is. Bevallom, egyedül tengeren túlra és távoli országokba nem szívesen utazom. Fárasztó, nem nekem való. Én egyedül ezt a kicsi országot szeretem.