Postafiók
Szülők, nagyik, ismerősök, barátok, pedagógusok és tanítványok előtt zárta egy hetes népzenei táborát a szlovák iskola július 04-én pénteken délután. Az együtt töltött néhány nap alatt a népzene iránt fogékony tanulóknak lehetősége volt a tanév során kötelező tantárgyakon kívül valami mást, lélekerősítő és lenyűgöző szépségű, olykor gyógyító erejű népzenei tudást magukhoz venni. Mert mikor énekel és zenél az ember? Amikor bánatos, vagy amikor boldog.
A szorgalmasan, gyakorlással és énekléssel eltöltött délelőttöket az ellazulást és kikapcsolódást szolgáló pihentető délutánok követték a tábor lakói számára. Így a Szlovák Iskoláért és Óvodáért Alapítvány jóvoltából fürdőzhettek, a Závogyán családnak köszönhetően lovagolhattak, a tűzoltóság segítségével pedig a Körösön csónakázhattak a kis népzenészek.
A tábor ideje alatt a diákok csoportokra bontva mélyülhettek el a szlovák és a magyar népi kultúra szépségeiben és rejtelmeiben, a résztvevő 55 gyermek személyisége gazdagabb lett, érzelemvilága tágabb skálát ível át. A citeraoktatás 4 csoportban folyt. Juhász Kálmán kifogyhatatlan energiával és türelemmel a legfürgébb kezű, legtapasztaltabb citerásokat készítette fel. Galát János a szlovák iskola Lipôčka elnevezésű citeraszakkörének vezetője a legkisebbeket szoktatta a hangszerhez, hiszen ők most vették először a kezükbe a húroktól hemzsegő, csengő-bongó, míves fadarabot. Az iskola két egykori diákja mint oktató tért vissza a népzenei táborba, így Galát Enikő és Trnyik Bettina továbbadhatták az egykor kapott hangszeres tudást, további öt egykori szlovákos egy egész hétre nézett vissza zenélni. A tangóharmonikás tábor vezetője Balás-Kota Diána 13 kis népzenészt ejtett ámulatba a nagy szuszogós bőrönd hangjaival. Sindel Csilla énekkarvezető irányította a mindennapos beéneklést és hangszálkarbantartást, az ő instrukciói mellett szálltak a tábor ideje alatt a népdalok szájról-szájra. A furulya tábor vezetője is ő volt egy személyben.
A népzenei tábor záró ünnepségén Blaskó Mihály folklorista gyűjtéséből is hangzottak el művek, ezzel emlékezve az idén elhunyt íróra és költőre, aki Kisszénás, Csabacsűd, Kardos nyelvzenei szépségeit gyűjtötte és fordította.
A szlovák népdalok szövege és dallama az egykori večierkák és zabíjačkák közismert dalaival tette hangulatossá a záróprogramot, amit a Frankó Anna által vezetett Szarvasi Szlovákok Kulturális Körének tagjai a nézők között jókedvűen énekelgettek, hiszen a zene, a dal gyógyír a léleknek.
– Maya –
