Ödön: bullterrier és öleb egyben

Major Katinka és Ödön

A bullterriereknek nagyon rossz a megítélése. Ezért is néztek nagyot az augusztus 20-i kirakodóvásáron sétálók, amikor meglátták, hogy egy hatalmas bullterrier ült az egyik kutyás lány, Major Katinka ölében. Ült, de inkább maga alá temette Katinkát. Akik nem ismerik ezt a kutyát rossz sztereotípiák élhetnek benne és tartja a távolságot. Azt viszont kevesen tudják, hogy talán ezek a lehányatottabb sorsú ebek, és akikkel a rossz emberek nagyon könnyen visszaélnek. Rossz emberek, mert ahogy Katinka mondja, nincsenek jó kutyák és rossz kutyák, csak rossz emberek, akik rosszul nevelik, majd kidobják őket. Ödön is így került hozzá:

– Vasárnap volt két hete, hogy kaptam egy üzenetet, hogy a megye tábla után ki van téve egy parkolóba egy fehér bullterrier és ha tudjuk, nézzük meg. Autót szereztem, sofőrt, a szállítóboxomat bepakoltuk és elindultunk megkeresni. Ott volt, ahol írták. Akkor el is hoztam ötödiknek a saját három és egy már ideiglenesen befogadott kutya mellé. Két szemetes zsák között ült a szerencsétlen. A fülét a legyek alaposan tönkretették és a fenekén is volt egy fekélyes seb, az ínye sorvad és nem kell mondanom, hogy persze telis-tele bolhával, chip nélkül. Másnap kaptam a következő hírt, hogy egy hónappal azelőtt is ott volt már. Szemenköpni nem tudnám magam, ha akkor ott hagyom. Ez két és

fél hete volt. Amint az látszik, rengeteget javult az állapota. A fülei gyönyörűen elkezdtek varrosodni és hámosodni, néhány héten belül rendben lesznek. A fenekén a seb is nagyon szépen alakul és talán már az ínye sem rohad úgy és némi súly is került rá.

– Ja igen, mert van pár kg, ami hiányzik róla. A nevét már tőlem kapta, Ödön. Bödön méretű fejéről 😉 És tetszik Neki, mivel hallgat rá. Egyenlőre amit megtudtam Ödönről, hogy fiatal és kíváncsi jószág, tele jóindulattal. Olykor kissé pofátlan. Emberekkel abszolút barátságos, gyerekekkel szintén, más kutyákkal szemben sem mutat agressziót, persze ha odacsapnak neki, nem hagyja szó nélkül. Minket, a házat már nagyon megszokta. Már őriz is.

– Ezt a rengeteg dolgot azért tartottam fontosnak elmondani, – ömlik a szó Katinkából – mert sokan félnek az ilyen típusú kutyáktól. Ő az első pillanattól kezdve jó fej. Bullterrier, ráadásul mentett kutya, előéletéről semmit sem tudunk, csak vadidegenként odaléptem hozzá, megfogtam és egy boxba tettem. Ő bizalmat szavazott nekem, egy kétlábúnak. Pedig egy másik kétlábú dobta el őt. De bízik bennem, hagyja, hogy kezeljem a sebeit, vizsgáljam, fürdessem.

Mint az egy szemtanú elmondásából kiderült, Ödön már egy hónapja is ott kukázott. Kutya egy élete lehetett.

Ahogy Katinkától megtudtam, a befogadott két bullterrierjét egy fajtamentő egyesület támogatja. Vannak olyanok, akik pont a hányatott sorsuk, ill. rossz megítélésük miatt vették pártfogásba ezeket a kutyákat. Gyűjtenek azért, hogy támogassák a befogadót, mert egy ilyen kutya állandóan tudna enni. Ezt is Katinkától tudjuk, mint ahogy azt is, hogy ezt a fajtát nagyon gyorsan hozzá lehet szoktatni a kényelmes kanapéhoz. szerinte genetikailag kódolva van bennük a kényelem szeretete.

Sokan csúnyának tartják ezeket a kutyákat, mint ahogy én is, egészen addig, amíg Ödön a szemebe nem nézett. Szépnek most sem tartom, de már annyira csúnyának sem. Katinka azt mondja, aki egyszer bullos lesz, az mindig az marad. Én egyelőre azért maradtam magyar vizslásnak. Viszont tagadhatatlan előnye a bullterriernek a vizslával szemben, hogy nem szólnak be a Vasút utcán.