Csoda a kiskőrösi temetőben

Fazekas László, a temető gondnoka

Évente eljárunk – ha máskor nem, a halottak napján – a kiskőrösi evangélikus temetőbe. Minden ilyen alkalommal felhorgadnak indulataim. Felmenőink sírját nem tudjuk gondozni, mégsem veri fel a gaz. Előrelátó elődeink fedlapot készíttettek a sírra, hiszen már egyetlen utód sem lakik a városban. A vázában évente cseréljük a selyemvirágot, mert az elszáradt élővirág siralmas látványt nyújtana egész évben.

A sírok közti területet a temetőgondnok tartja rendben. Nem külön díjazásért, hanem munkaköri kötelességből. És nemcsak a „mi” sírjainkét! A teljes temetőét. Pedig alig kisebb, mint a mi Ótemetőnk. A „sírjaink” mögött régi, már használaton kívüli terület. Évek óta tiszta! Se surján, se gaz! A régi sírköveket meghagyták, a területet gondozzák. Ez a temető évek óta ilyen.

Milyen öröm, amikor a közmunkások kitakarítják a temetőinket! És mindez milyen hiábavaló. Elég csak most körülnézni a temetőinkben! El kellene menni tapasztalatcserére!

* * *

Az idén kisebb csoda fogadott bennünket. A temető gondnoka a használaton kívüli területen – saját hite és elképzelése alapján – egy kétszáz m2-es parkot varázsolt. A kapujától két út indul az örökkévalóság felé. Az egyik a rossz út, a másik a jó. Az utat növényrengeteg és márványtáblák sokasága kíséri. Ezekre bibliai jó tanácsokat, vallásos énekek szövegét véste rá a temető gondnoka. (17 000 karaktert.) A két utat a „Jordán folyó” választja el, amelyben állandóan csörgedezik a víz. Aki a rossz úton indul el, a táblák szövegének segítségével bármikor áttérhet a jó útra. Félúton egy oszlopra szerelt tükör, hogy a lélek szembesülhessen önmagával.

Az utak mentén padok, amelyen megpihenve mód nyílik az igék olvasására és az elmélkedésre. Az út végén a pad, amelyen megpihenhetnek a jó útra tértek. Mögöttük két zászló, fehér és fekete – a Pokol és a Mennyország. Itt ér véget a két út.

* * *

Fazekas László gondnok nekünk, idegeneknek, egy órán át tartott „idegenvezetést”. Fanatikus embert ismertünk meg. Saját ötletéből, saját erejéből fogott hozzá a munkához. Pénze nem volt, csak a két keze. Amikor megtudták, mit épít, áradt felé a segítség. Bevezették kertjébe a vizet, a villanyt, márványtáblákat, pénzt adományoztak, fuvart ajánlottak fel és még sok minden mást. Kapott kétszáz selyemakácot, ami nem kellett a kertjébe, hát kis erdőt telepített kertje köré.

Mindezt mélységes hittel tette és teszi, amellett, hogy három környékbeli temető gondnoka. Két alkalmazottal dolgozik.

Ma már zarándokhely lett a kert, ide járnak a gyerekek hittanórákra, de ide járnak a temető látogatói is megpihenni. Mindenki rácsodálkozik, mint ahogy mi is.

Akinek az útja Kiskőrösre vezet, ne hagyja ki a temetőt, és járja végig a két utat.

Kutas Ferenc


Comments are closed.