Babák Z
“Férfi kajakosaink bronzérmét K-4 200 méteren szerte meg a Szegedi Tudományegyetemen tanuló Kovács László (a 2013-as Universiade négyes 1000 méterének bronzérmese), a Semmelweis Egyetemre járó Szomolányi Máté, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, Bán Kristóf és a Szent István Egyetem diákja, Bogár Gábor” – mindössze ennyi hír volt található a szentandrási-gyomaendrődi–szarvasi Kovács László–Bogár Gábor páros Minszkben, Fehéroroszországban lezajlott Egyetemi és Főiskolai Világbajnokságon történt szerepléséről, legyen az az országos szövetség vagy a helyi egyesület honlapja, ezért Kovács Lacust kértük meg, hogy foglalja össze a verseny történéseit.
Az 1000 négyes – bronz
Ugye két számban állhattunk rajthoz K-4 200m és K-2 500m. A négyesben (beülési sorrendben) Kovács László-Bogár Gábor-Szomolányi Máté-Bán Kristóf. A négyesről kb. annyit, hogy egyszer tudtuk kipróbálni a verseny előtt, ami már elsőre jó élmény volt, és mindenki elégedett volt. Mindannyiunknak problémát okozott, hogy egy mérettel nagyobb hajóra lett volna szükségünk, de igazából nem sokat foglalkoztunk ezzel. Az időjárás és az igen gyenge kaja nagyobb nehézséget okoztak. Itthon még félmeztelen kajakoztunk, kint téli sapkában mentem el melegíteni. Azt gondolom, ha ezüstérmesek lettünk volna, akkor a maximumot kihozzuk ebből az egységből jelenleg. A lengyelek között több felnőtt mezőnyben is sikeres sprinter ült, de az olasz hajót verhetőnek gondoltuk. Persze nem volt egyszerű megverni a belorusz valamint az 500 méteren győztes kazah hajót sem. Az olaszok rajtja nagyon jól sikerült. Mi szélső pályán voltunk, keveset érzékeltünk a futamból, a partról viszont azt mondták, hogy végig jöttünk felfele az élen haladókra. Örültünk az éremnek, és nem sok hiányérzet maradt bennünk. Ezen az egységen kívül csupán női kajakosok hoztak érmet.
Az 500 páros
Az 500 páros már kicsit más story. Mi eredetileg 1000 méterre készültünk, de úgy voltunk vele, hogy ha már elindulunk a válogatón akkor menjünk a rövidebb távokon is… nagy szerencsékre. A válogatón elment a kormányunk és így nem tudtunk végigmenni a pályán. Ezek után sikerült jól teljesítenünk a rövidebb távokon, így kivívtuk az indulási jogot a főiskolás vébére. Elkezdtünk együtt készülni, gyorsítani az egységünkön. Nagyon sokat fejlődtünk és még mindig sok van bennünk. Persze még sok tapasztaltra és közös munkára van szükség, de oda lehet érni a legelejére.
Az előfutam nagyon fájt mindkettőnknek. Idei Európa-bajnokkal, érmesekkel, olimpiai érmesekkel kerültünk egy futamba. Nem eveztünk már több napja az utazás miatt. Melegítés közben jött a hír, hogy fél órát csúszik a program, így leálltunk majd kezdhettük elölről. Hideg volt, reszkettünk és beleszaladtunk egy jó nagy pofonba. Elkapott minket a hév, és több mint egy hajóval vezettünk a mezőny előtt majdnem 300 méteren át. Utána jött a fal és rendesen kilőttek mindent, örültünk, hogy beértünk a célba 4. helyen. Pár percig kicsit csalódottak voltunk és nagyon fájt még levegőt is venni, de utána nagyot röhögtünk. Mondtam Gabcsinak, hogy legalább holnap sem kell unatkozunk és indulhatunk a középfutamban. Egymás tenyerébe csaptunk és megdumáltuk, hogy holnap büntetünk. Így is lett, könnyedén nyertük a középfutamot a később 200 méteren érmes szlovák páros előtt. Itt úgy kajakoztunk ahogy a nagykönyvben megvan írva, Gabcsi a végén beszólt, hogy nyugi nyugi.. A vezetőség azt mondta, hogy ha így tudunk teljesíteni a döntőben, éremeséllyel indulunk.
A döntők napja
Eljött a döntők napja… 50 perc buszozás a pályára. A négyessel kezdtünk, sikerült az éremszerzés. Szembe szél, hideg, kis eső. Éremátadásnál várakozás, így már sem időnk sem kedvünk nem volt visszamenni a szállásra ebédelni, ami amúgy sem volt egy nagy élmény. Összeszámolgattuk a pénzünk, és vettünk egy kis rizst egy szelet hússal a pályán. Majd nem sokkal rá már készülődhettünk a páros döntőre. Nem volt könnyű bepörögni. Főleg, hogy a melegítés során ismét kiderült, hogy csúszás van, csak mi a hírt már a vízen kaptuk. Visszaeveztünk a stéghez és ott próbáltuk továbbra is melegen tartani az izmainkat. Elég feszült pillanataink voltak. Megbeszéltük a taktikánkat: a rajt az max, utána az utazónkra visszaveszünk, hogy az indításoknál a táv végén, ne tudjanak ellépni, és a végére ami még bennünk van. Tökéletesen végrehajtottuk, féltünk az előfutamban elszenvedett pofontól, így talán túlságosan is visszavettünk az iramunkban, talán nagyobbat is elbírtunk volna. Az indításaink tökéletesek voltak. Nem tudom, nagyobb iramnál maradt-e volna bennünk ennyi. Ezért van még szükségünkre rutinra. Nemzetközi mezőnyben, példaképek között, erős szembe szélben, hidegben, meg kell tanulni ezt is. A célba érkezésnél nem tudtam megmondani, hogy 3. vagy 5. lett a mi hajónk, csak azt éreztem, hogy nagyon egyben volt a pályánk, tökéletesen segítettük egymást, és nagyon jól futott a hajónk. A legnagyobb nevekkel teli belorusz hajó győzött, Aleh Yureniát nem egyszerű legyőzni. A litvánok lettek a másodikok, és a felnőtt EB-érmes lengyelek lettek a bronzérmesek, ők csupán 4 tized másodperccel tudtak megverni minket. Ezt tartom a világbajnokság legnagyobb sikerének.
Van helyük a legjobbak között
Bebizonyítottuk, hogy komoly színvonalon tudunk kajakozni, és ha ezt minden nap elhisszük. Elfogadjuk és megértjük, hogy van helyünk a legjobbak között akkor oda is fogunk kerülni. Ez a verseny a tapasztalatszerzésről szólt, egy lépcsőként fogjuk fel. Hiszünk benne ha tovább haladunk ezen a lépcsőn és becsületesen dolgozunk akkor számunkra sem lesz lehetetlen.
