Hegedűs Éva
Plüss figurák, bonbonok és az igaz szerelmet jelképező virágkompozíciók kerültek az előtérbe február 14-ét megelőzően. A Valentin-nap, vagy ahogyan hazánkban kellene, hogy hívjuk, a Bálint-nap az 1990-es években indult el hódító útjára, azóta pedig – mondjuk ki – egyre kevesebben állnak ellen a csábításának. S bár a legtöbben úgy tűnik, sodródnak az árral, az ünneppel kapcsolatos vélemények a mai napig megoszlanak. Nem reprezentatív körkérdésünkben annak jártunk utána, Szarvason hányadán állunk a jeles nappal, ill. ki, hogyan fejezi ki ilyenkor érzéseit.
Füzi Zsolt (37) – bevezető képünkön
Ilyen idős korban egy kicsit erőltetettnek érzem ezt a napot. Eltűnik a varázsa az idő múltával, és a jelentőségéből is sokat veszít. Vannak persze, akik ünneplik, de legalább ugyanennyien egyáltalán nem foglalkoznak vele. Párom mindig azt mondja, hogy ne tartsuk meg a Valentin-napot, ennek ellenére mindig veszek neki valamit. Idén egy csokor virággal leptem meg.
Roszik Renáta (25)
Nekem nagyon megoszlik a véleményem. Részben úgy látom, hogy Magyarországon az utóbbi időben nagyon felkapták ezt a napot, pedig szerintem nem csak ilyentájt kellene szeretni egymást. Én aznap éppen dolgoztam, és természetesen a kávézóban megünnepeltük. Valentin-napot megelőzően dekoráltunk, ital akciókkal vártuk a szerelmeseket, és sokan be is tértek. Köztük olyanok is, akikkel egyébként itt korábban nem találkoztam. Persze elképzelésem nekem is van arra vonatkozóan, mit csinálnék ezen az estén. Az biztos, hogy nem dolgoznék, hanem elmennék a párommal vacsorázni, esetleg egy wellness-hétvége is beleférne.
Szegény Beáta (18) és Jakab Zsanett (18)
Beáta: Szerintem egy nagyon szép ünnep, amiről meg kell emlékezni. Már a nagy nap előtt sokat gondolkodom rajta, mivel lepjem meg a párom. Idén csináltattam egy szív alakú párnát és vettem hozzá egy képkeretet, benne a rólunk készült képpel és idézettel. Mindennek ellenére nem az ajándékot tartom a legfontosabbnak, hanem hogy szeressük egymást. Valentin-napon egyébként buliztunk egyet a családból azokkal, akiknek van párjuk, az est hátralévő részét pedig kettesben töltöttük a kedvesemmel.
Zsanett: Igaz, alig néhány hete van kapcsolatom, de ezt a napot nagyon fontosnak tartom. A páromtól kaptam egy szív alakú bonbont, és elmentünk egy romantikus vacsorára is. Sokat beszélgettünk, nagyon jól szórakoztunk.
Liszkai Ágnes (40)
Szerintem magyar ünnepeket kellene elsősorban ünnepelnünk, és nem naphoz kötnünk a szerelmet. A mindennapokban éreztessük a párunkkal, hogy fontos a számunkra. Ehhez pedig nem kellenek nagy dolgok: olykor akár elég egy finom vacsora, amit szeretettel készítünk el. A családban egyáltalán nem tartjuk számon, és nem is vásárolunk egymásnak semmit. Olvastam valahol egy idézetet, amelynek a lényegével én is azonosulni tudok. Eszerint nem számít, ha olykor veszekszünk vagy összekapunk a párunkkal. Másnap viszont tudjunk tiszta lappal indítani és megbocsátani annak, aki igazán fontos a számunkra.
Szappanosné Kiszely Angelika (tulajdonos, Virág Otthon)
Én úgy látom, ez a fiatalok ünnepe, az idősebb korosztály egyáltalán nem tartja. Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy gazdasági okok miatt egyre kevesebbet költenek ilyenkor a szerelmesek, leginkább egy-egy szál rózsával távoznak. Előfordult azért néhányszor, hogy különleges vevői igényeknek tettünk eleget. Volt például, aki szív alakban lerakott rózsakompozíciót kért, a valóság azonban többnyire az, hogy egyre kevesebbet szánnak az emberek erre a napra, és sajnos olyan is akad, aki egyáltalán nem engedheti meg magának az ünneplést.
Garai-Szabó Tibor (58)
Egyetértek azokkal, akik azt vallják, hogy majd akkor tartják meg a Valentin-napot, amikor Amerikában az ott élők busójáráson vesznek részt. Az országunktól nagyon idegen szokásnak érzem ez az ünnepet, ami persze lehet, hogy részben az életkoromból fakad. Az ötvennyolc évemből ugyanis ötvenötöt úgy éltem le, hogy nem kellett ilyen dolgokkal foglalkoznom. A feleségemnek azért vittem egy szál virágot, de inkább csak egyfajta beidegződésből.
