Mennyi maradt a húsvétból?

Teltházas a belföldi szállások túlnyomó része – erről számolnak be az országos médiumok. Egyre több család választja a pihenést és a kikapcsolódást a hagyományos locsolkodás helyett. Egyesek azt állítják, hogy el kell fogadnunk, hogy a húsvét kimerül a múzeumok és tájházak kézműves rendezvényeiben és a nagy evés-ivásban, mások még most is törekszenek arra, hogy átmenekítsék az ünnep egy szeletkéjét az utókornak. Nem reprezentatív körkérdésünkben annak jártunk utána, mi a helyzet térségünkben.

Gulyás Mihály

Nagyon régen, amikor még édesapám élt, jártam vele locsolkodni, és ezt a hagyományt szeretném én is továbbvinni. A legifjabb gyerkőc még csak másfél éves, vele nem biztos, hogy megyek, de a két nagyobbat magammal viszem. Még van is hova menni, édesanyámat, nagymamákat locsoljuk, a régi ismerősöket és szomszédokat is felkeressük. A gyerekek is szívesen jönnek, örülnek a programnak és a finom süteményeknek. Ennek ellenére azt veszem észre, hogy az ünnep kezd veszíteni a nívójából, és ezt nem szabadna hagyni.

Csipai Gábor (Békésszentandrás)

Már nálunk készül a kocsonya. Megfüstölöm a csülköt és a körmöt, a feleségem 2-3 napig áztatja, utána pedig még hozzáteszem a szükséges hozzávalókat. Régen emlékszem, apám kicsalogatta a mamát a gémeskúthoz, és egy óvatlan pillanatban egy vödör vizet löttyintett a szoknyája alá. Az évek során ez sokat változott. Most nyakamba veszem az egy éves unokámat, és körbejárjuk a szomszédokat. Mindig egy kissé pajzán verssel is készülünk, amit nagyon szeretnek. A nagy nevetések sosem maradnak el.

Barbara Wolf (Németország)

Kétévente jövünk haza Magyarországra, akkor mindig megpróbáljuk feleleveníteni a hagyományokat. A fiúk mennek locsolkodni, mi pedig várjuk őket mindennel, ami ilyenkor szokásos: sonkával, szendviccsel, süteményekkel. Amíg nem voltak gyerekeink, addig mindig elutaztunk, pihentünk, de mióta megszülettek, azóta újra tartjuk a szokásokat. Az sajnos szembetűnő, hogy egyre kevesebben locsolkodnak. Éppen ezért én szoktam szólni a fiúknak, hogy várjuk őket, így néhányan biztos eljönnek.

Jansik Jánosné (Csabacsűd)

Nagyon készülünk. Nálunk nagy divat ez a családban, sok fiú vesz minket körül. Jönnek locsolkodni még Pestről is. Készítem a tojásokat, a finom süteményeket, nagyon szeretem az ünnep hangulatát. Fontosnak tartom a hagyományőrzést is, főzök sonkát, kocsonyát, tojást úgy, ahogy régen. Mindig mondom is a gyerekeknek: ezt a gyönyörű ünnepet meg kell tartani, ez egy örökség számunkra.

Rohony-Szedljak Mária

Eddig nem tartottuk az ünnepet, de mióta Ádám megérkezett hozzánk (hét hónapos kisfiára mutat – szerk.), a hagyományokat megpróbáljuk a gyerekkel együtt továbbvinni. Idén még kirándulunk, igyekszünk minél több időt együtt tölteni a családdal, ami a hétköznapokban nehezen megvalósítható, jövőre pedig már a népszokásoknak megfelelően töltjük a húsvétot. Azt veszem észre, hogy a családok már nem igazán várják a locsolókat, sokan elutaznak, én a magam részéről mindent megteszek azért, hogy a hagyomány ne vesszen el teljesen.

Szamosvölgyi Mihályné

Nem vagyok kifejezetten vallásos, de megérint az ünnepnek a jelentése. Igyekszem őrizni a hagyományokat is. Saját magam készítem az ajtó-és ablakdíszeket, hamarosan elkezdek főzőcskézni, sütkérezni, és várom a vendégeket. Ugyan nem sokan jönnek, de azért szeretem átérezni a hangulatát már az ünnepet megelőzően is. Látom sajnos azt is, hogy már nem divat a locsolkodás. A kisebb városokban is eltűnőben van, leginkább talán egyes erdélyi falvak és a skanzenek őrzik ezt a szokást. Sajnálom, mert minden népnek őriznie kellene a hagyományait, hiszen ez is az -identitásunk része.