Hatalmas siker a Tokaji aszú

20150627-IMG_2667

Szombaton este a Veszprémi Petőfi Színház előadásában Szilágyi László – Eisemann Mihály Tokaji aszú című vígjátékát láthatták a Szarvasi Vízi Színház nézői.

A vígjátékot 1940-ben mutatták be akkora sikerrel, hogy a háború végéig műsoron maradt, sőt megfilmesítették. Eisemann Mihály olyan slágereket írt a darabba, mint a „Pénz beszél”, a „Fáj a szívem”, a „Május van, az orgona virágzik, vagy a „Rózsa, rózsa, bazsarózsa”. Az eredeti dalokon kívül több Eisemann dal is belekerült a mostani előadásba, aminek a bemutatója 2015. október 9.-én lesz. Vagyis szombat este egy bemutató előtti előadást láthatott a közönség.

Gellérthegy, május, orgona illat, csillagfényes éjszaka. Lidi (Bardon Ivett), a fiatal cselédlány – akit édesanyja elzavart otthonról – beleszeret házikisasszonya Babszi (Szűcs Krisztina) udvarlójába, Szeniczey Pistába (Keller János). A varázslatos éjszakának azonban gyümölcse lesz. A hat évvel későbbi szín Tokaj-hegyalja, Abaújszállás. Lidi hazamegy, nagyhatalmú édesanyja Tarcali Darázs Katalin (Csarnóy Zsuzsanna Jászai-díjas) 50. születésnapjára kisfiával, Andriskával (Farsang Máté). Katalin először elzavarja Lidit, de meglátva unokáját magához öleli mindkettőjüket és elhatározza, férjhez adja lányát. Tulajdonképpen itt kezdenek összekuszálódni a szálak. A majd háromórás történet tele dalokkal, tánccal, mindig új és új fordulatokkal. Az jutott eszembe, hogy olyan békebeli az előadás, vagyis vidám, van története, kellemes dalok csendülnek fel. Jó volt visszamenni az időben, kicsit hátradől a széken és csak nézni a történetet. Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai-díjas, Kiváló és Érdemes művész, a darab rendezője jól döntött, amikor nem akarta mindenáron modernizálni a darabot. Leporolta, átdolgozta, több Eisemann dallal felturbózta és közönség elé vitte. Egy olyan előadás született, amely elvarázsolta a közönséget.

Az este főszereplője Tarcali Darázs Katalin, aki kemény, konok, ellentmondást nem tűrő asszony, mégis a történet során többször kiderül, igenis van szíve. Csarnóy Zsuzsanna remek alakítása emlékezetes marad.

Lidi sodródik az események során, anyjára van szüksége ahhoz, hogy rájöjjön mit is akar valójában. Bardon Ivett nagyon szép énekhangjával varázsolt el. Lidi kisfiát, Andriskát, Farasang Máté alakította üde pillanatokat szerezve a nézőknek.

Az említett színészeken kívül meg kell még említeni Lidi testvérét Zsófit (Halas Adelaida) és udvarlóját Devernyák ügyvédet (Máté P. Gábort), akik elsősorban fergeteges tánccal, de jó játékukkal is kiemelkedtek. Mókus bácsi (Nyirkó István), – aki végül mindent megold – énekhangja volt figyelemre méltó. Végül Viola kisasszonyt alakító Palásthy Bea Déryné- és Domján Edit-díjas, aki alakításával tűnt ki.

De a színpadon jobbnál-jobb jelenetek sorát láthattuk minden szereplőtől, akik nagyon jó színészi teljesítménnyel játszották szerepüket, szép énekhanggal, nagyon jó játékkal, fergeteges tánccal kápráztatták el a közönséget.

A díszlet egyik fele monumentális, a mozgathatóak egyszerűek, ízlésesek. Jó „díszletelem” volt a háttérvetítés. Díszlettervező Perlaki Róbert Örökös tag. A jelmezek Harák Judit munkája, szépek, elegánsak.

Igényesen megrendezett, színvonalas előadásnak tapsolhatott a közönség, akik hosszú percekig ünnepelték a fellépő művészeket. A tapsrendben köszönthettük a színművészeken kívül az alkotókat is egy perc erejéig, többek között Szilágyi Tibort a darab rendezőjét.

Az előadás dramaturgja, zenei szerkesztője Nemlaha György volt. Koreográfus Hábel Ferenc. Korrepetitor Győrfi Judit. Zenei vezető és az élő zenekar vezetője Fekete Mária. A rendező asszisztense Magyar Kinga.

A fotókat Babák Bence készítette.