Dózsa-monológ Bartus Gyulával

Bartus Gyula

Csütörtököm este Gaál Roland a Járási Hivatal vezetője köszöntötte a nézőket a Szarvasi Vízi Színház színpadán Köszöntőjében elsősorban az este szerzőjéről, az erdélyi Székely Jánosról beszélt, aki az életében felajánlott díjakat következetesen visszautasította.

De természetesen bemutatta Bartus Gyula Jászai Mari-díjas, Gálfy gyűrű-díjas, színművészt is, aki Békéscsaba város kultúrájáért cím birtokosa és 1992 óta a Békéscsabai Jókai Színház tagja. Bár az este nem hangzott el, de Bartus Gyula ír is. Megjelent írása a Bárkában, és nemrég a Lovak című zenés darabot íróként jegyzi, amit maga rendezett a Békéscsabai Jókai Színházban.

A Dózsa-monológot 1964-ben írta Székely János. Eredetileg elbeszélő költeménynek indult a drámai jambusban írt monológ a parasztvezérről, akit olyan megrendítő szituációban jelenít meg a szerző – A párbaj, A vezér, Első intermezzo, A lázadó, Ceglédi beszéd, Második intermezzo, Temesvár, A trónus, – amelyben konfliktusba kerül önmagával. „Nem én találtam, ő talált reám. / A sorsom ez. S ha sorsom: vállalom” mondja Dózsa.

A dráma a vezérszerep etikai rétegeit boncolgatja. Minden részben átgondolja, magyarázza tetteit, elmondja érzéseit, indokait az adott szituációban – átéli újra az adott helyzetet. Hiszen már a börtönben van, a halálra vár. Legmegrázóbb az utolsó, ami már a „valóság” – „A trónus”, – amelyben a vég küszöbén erejét, akaratát összeszedve a méltó halálért küzd.

Bartus Gyula képes betölteni a számára kijelölt játékteret, képes lekötni a közönséget. Szövegmondása érthető, játéka jól érzékelteti Dózsa lelki vívódásait a különböző stációkban. Már a megjelenése is tükrözi, Dózsa számára véget ért a harc, lassan véget ér az élete. Azonban vállalja tetteit. Mezítláb, durva szövésű vászon ingben, barna nadrágban lép színpadra Bartus. Kelléke egy asztal, egy széttépett zsák, amit takarónak használ, de a takarónak gyakran van szerepe az előadás folyamán. Valamint egy karfás szék, ami tüzes trónusa lesz Dózsának. És igen, itt már keveredik Bartus és Dózsa, mert erre az egy órára Bartus Gyula Dózsa Gyögyé vált. A „Ceglédi beszéd” szenvedélyes, meggyőző. „A Trónus” -ban akkora erővel hat Bartus játéka, – pedig nem kiabál, nem deklamál, egyszerűen méltósággal viseli sorsát, csak belső gondolatait halljuk szinte halkan, mégis érezni lehetett Dózsa erejét, aki küzd önmagával, aki nagyra nőtt némaságában.

Nem volt könnyű este, de aki ott volt elgondolkodik, utána olvas, és biztosan sokáig emlékezetes marad számára az előadás.

A fotókat készítette: Babák Bence