Fókuszban a képviselők: Molnár Istvánné

Molnár Istvánné

Új rovatot indítunk, amelynek keretében górcső alá vesszük az önkormányzati képviselők munkáját. Olyan kérdésekre világítunk rá, amelyek a testületi ülésen keresztül nem, vagy csak nehezen érzékelhetők a nézők számára, és kiderítjük, mit tettek le az asztalra a választások óta eltelt közel egy esztendőben. Elsőként azokat kerestük meg, akik eddig ismeretlen területként fedezik fel a közéleti tevékenységet.

– Több mint négy évtizede áll az oktatás és a gyerekek szolgálatában. Miért érezte úgy, hogy közéleti szerepet kell vállalnia?

– Az életem változásai mindig úgy kezdődtek, hogy egy közösség bizalommal volt irányomba. Így volt ez, amikor munkahelyet változtattam, amikor átkerültem a Gyakorlóból a Benka elődintézményébe, ahol először igazgató-helyettesként, később tagintézmény vezetőként, 16. éve pedig igazgatóként dolgozom. Ebben a körzetben élek gyermekkorom óta, ahol most épp képviselő vagyok. Korábban az oktatási bizottság tagja voltam, és elkötelezett pedagógusnak vallom magam. Úgy véltem, ha megválasztanak, ezt a feladatot szeretettel végzem, mert sok ponton kapcsolódik az életemhez.

– A város fenntartásából kikerültek az oktatási intézmények, csak részfeladatokat lát el. Ilyen helyzetben mit tart az oktatásügyben a legfontosabb kérdéseknek?

– A szarvasi intézmények infrastrukturálisan maximálisan ellátottak, felújított és rendezett körülmények között működnek. Mindemellett szakmailag kiváló pedagógusok dolgoznak a településen. A probléma a szakos ellátásban jelentkezhet, amelyet esetlegesen városon belüli áttanításokkal lehetne orvosolni. A Benka Gyula evangélikus iskolát illetően tornatermi hiány mutatkozik, amelynek megvalósításához pályázati forrásra van szükség. Azt is érzékeljük, hogy a gyermeklétszám csökken. Épp ezért választ kell találni arra a kérdésre is, hogy hogyan tudjuk megoldani, hogy minden intézménybe legyen elegendő beiratkozás. Felmerült már a körzetek felállításának a gondolata is, én azonban úgy vélem, hogy a családokat megilleti a választás szabadsága.

– Ezzel együtt nemrégiben napirendre került a szegregáció és a diszkrimináció kérdése is. Ezt a problémát Ön szerint hogyan lehetne kezelni?

– Minden intézmény befogadó intézmény. A statisztikákból az is kitűnik, hogy egyetlen olyan intézmény van, ahol kevesebb a hátrányos helyzetű gyerekek száma. Én amellett vagyok, hogy indítsunk el egy olyan programot, ami a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását segíti. Erre országosan kiváló modellek állnak rendelkezésre. Dr. K. Nagy Emese, aki kiváló szakember pl. Hejőkeresztúron vezet egy ilyen iskolát. Kifejezetten a hátrányos helyzetű gyerekek számára dolgozott ki egy olyan programot, amelynek mindenhonnan a csodájára járnak. Fontosnak tartom, hogy helyben is legyen egy ilyen minta, hogy a családok a város valamennyi iskolájában megtalálják a számításaikat.

– A képviselő-testület alapvetően várospolitikát folytat, ami azt jelenti, hogy a fajsúlyosabb kérdésekben egységesen nyilvánulnak meg. Mindemögött volt-e olyan kezdeményezés, ami az Ön irányából érkezett?

– A szívügyem mindig is a tehetséggondozás volt. Azt szeretném elérni, hogy a város határain kívül és belül egy kicsit nagyobb gondot fordítanánk erre a területre. Több hely és környező intézmény folytat ilyen tevékenységet, a folytatást pedig az akkreditáció jelenthetné. Ez azt jelenti, hogy bekerülnek egy olyan rendszerbe, ami több pályázati lehetőséget és tudatosabb munkát eredményezhet. Örülnék annak, ha a mi iskolánk, mint a Körös-vidéki Tehetségsegítő Tanács központja nemcsak a környező iskolákkal, hanem a helyiekkel is szoros kapcsolatot ápolhatna.