Dzsungel a vízi színpad deszkáin

20150807-IMG_7770

Két napra a Vízi Színház színpada ad helyet a Békéscsabai Jókai – és a Szombathelyi Weöres Sándor Színházak által készített Dés László – Geszti Péter – Békés Pál „A dzsungel könyve” című musicaljének.

Az este háziasszonya Hegedűs Éva, aki a szarvasi médiák képviseletében (Rádió Szarvas, Körös Tv, Newjság), kisfiával az öt és féléves Márkkal vezette fel az előadást. Elmondta gondolatait, érzéseit, amikor először találkozott a musicallel. Kisfia pénteken este először látja Mauglit, Bagirát, Balut, Akelát, Sir Kánnt. Márkhoz hasonlóan sok kisgyermek is ült a nézőtéren, – többek között mellettem is hasonló korú kislány ült – akik végignézték az előadást. Szüleik úgy érezték fontos, hogy lássák a darabot – és igazuk van! Talán a látottak hatására a szülők leveszik a polcról Judyard Kipling nem vastag könyvét, és a kisebbeknek felolvassák, a nagyobb gyermekek kezébe adva maguk is feleleveníthetik a történetet.

Nagyon hamar elfogytak a jegyek. Az elmúlt évben egy előadást terveztek, de két teltházas nézőteret töltöttek meg. Ebben az évben kettőt terveztek, de valószínű háromszor is sikerült volna megtölteni a nézőteret, a szoros műsorrend miatt erre nem kerülhetett sor.

A Vígszínház felkérésére született a musical 1996-ban, Dés László, Geszti Péter, Békés Pál szerzőkön kívül az ősbemutató rendezője, Hegedűs D. Géza bábáskodása mellett. 2013. április 19-én az 1000. előadást játszották, ami magyar darab esetében egyedülálló – hiszen a vidéki színházak repertoárján is gyakran megtalálható, sőt átlépte a határokat is. A siker nem véletlen, mert az idő nem fogott sem a zenén, sem a szövegen. Ma is fülbemászóak a dallamok, ma is igazak, szellemesek a szövegek, pedig felnőtt korba lépett.

A történet ismert, Maugli szüleit megöli Sir Kán, a tigris (Szomor György), a kis Maugli (Krisán Jani) elbújik, így megmenekül. Akela, a farkas (Vadász Gábor) fogadja be a kisfiút. Sir Kán igényt tart az „ember gyermekre”. A dzsungel törvénye szerint Sir Kánt illetné Maugli, hacsak két dzsungellakó nem áll ki mellette. Akela kevés, mert a farkasok törzse nem fogadja be a tigristől félve. De megjelenik Balu, a medve (Katkó Ferenc) és Bagira, a fekete párduc (Nagy Erika) és kérik a farkasokat, fogadják be Mauglit. Így nevelkedhet fel a fiú Akela családjában, Bagira szerető „anyai” gondoskodása, szeretete mellett. Balu pedig a dzsungel törvényére oktatja a felcseperedő Mauglit (Nagy Róbert). Balu megtanítja számára a mesterszavakat, amikkel a dzsungelben boldogulhat, és aki néha ad egy-két taslit is Mauglinak. Sir Kán nem nyugszik, Akelát méltatlan helyzetbe hozza, ezzel a farkas-vezér vesztét okozza. Balu is búcsúzik az élettől, így Maugli Bagirával marad, aki elküldi az emberekhez a „tűzrózsáért”. Megismerkedik Túnával (Gábor Anita) és erős kapcsolat alakul ki közöttük. De az emberek sem egyformák. Buldeó (Batrus Gyula) nagyszájú, hősködő, ember, aki a tigrist akarja legyőzni, de a Sir Kán Mauglira vár. Nem maradhat el az összecsapás, ahol a tigris veszít. Buldeó azt hazudja, legyőzte a tigrist, de Maugli Bagira segítségével elvette a puskáját és Sir Kán bőrét. De Maugli a farkasokat már nem tudja összetartani, mert azok szétszéledtek. Szomorúan állapítja meg: a farkasok között ember, az emberek között farkas. Sir Kán bőrét odaadja Buldeónak Túnáért. Eddig a mese, a száraz szöveg.

A nagyszerű zene, a nagyon jó szöveg, a történet pergése remek színészi játékkal fűszerezve igazi csemege volt, nem csak a gyermekek, de a felnőttek számára is.

Nagy Róbert Mauglija egy világra rácsodálkozó, kíváncsi, játékos, vidám alak, sok akrobatikus mozgással, jó hanggal, és játékkal színesítve. Szerethető, kedves fiút mutatott meg a nézőknek, aki keresi helyét, keresi ki is valójában.

Vonyít a föld, körülöttem nyög a dzsungel.
A hegy, a völgy, vele zúgja azt, hogy fuss el!
Szakad a hús, belül egyre nő egy érzés,
Egy harapás, egy soha meg nem szűnő vérzés!
Idegenné lett, amit én otthonomnak tudtam,
Idegenné tett, akit én testvéremnek hívtam,
Idegennek nincs itt hely, nincs kegyelem, nincs mentség,
Idegennek nem jár semmi, csak az idegenség!

Bagira alakját Nagy Erika szépen, sejtelmesen, mosolyogva, igazán szerethetően alakította. Ha nem párduc lett volna, azt írnám oroszlánként védte Mauglit. A szeret legnagyobb megnyilvánulása, amikor elküldi „kis békáját” az emberek közé, a beszél a szélt nagyon-nagyon szépen énekelte.

Katkó Ferenc Balu megformálásában egy szeretet adó, de el is váró medve, aki ráadásul következetes. Katkó Ferenc beszéd- és énekhangja nagyon szép. Balu búcsúja megindító volt számomra.

„Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet, elmegyek, de itt leszek.
A lábnyomomban jársz”

Sir Kán szerepében Szomor György játéka kimagasló. Színpadi megjelenése, nagyon erős, határozott, ellentmondást nem tűrő, lélegzetelállító! Hangja betöltötte a színház hatalmas nézőterét. Erős, határozott Sir Kánt alakított minden manír nélkül.

Akela szerepében Vadász Gábort kezdetben visszafogottnak éreztem, de a kis Mauglival közös jelenete nagyon jó. Olyan tűz égett mindkettőjük szemében, olyan összhang volt köztük, amikor egymásra néztek, hogy elhittem Maugli rábízhatja magát a farkasra, vigyázni fog rá. Akela búcsúja is nagyon finoman megformált jelenet volt Vadász Gábor által: a tudat, hogy vesztett és nincs tovább, jól kidolgozott, megható pillanat.

Hát mit ér a farkas, ki halott, de él,
Kiről a dzsungel, már soha nem beszél?
Hát hiába minden, már nincsen miért,
A harc ma véget ért.

Ká, a kígyó Liszi Melinda megformálásában azért tetszett, mert a színésznő nagyon vibráló egyéniség, Ká szerepe viszont elég statikus. Nagyon jól játszotta az apró mozgásokat mind kézjátékban, mind az egész teste mozgásában. Hangszíne kiegészítette alakítását.

Csilt a Weöres Színház művésznője Nagy Cili személyesítette meg, jó alakítással. A „Kegyelet egylet” dal nagyon erősen, szépen szólt.

A zöld légy szerepében Szabó Lajos mozgása a színpadon nagyon figyelemreméltó, vidám perceket szerzett a nézőknek, – csak zümmögött és „repdesett” – vagyis csak testbeszéddel játszott, de azt nagyon jól. Szabó Lajos kis szerepei ellenére mindig emlékezetes alakítást tud nyújtani.

A Majomkirály szerepében Csomós Lajos, rap dala fergetegesen szólt. Buldeót Bartus Gyula formálta meg nagyon jól, pontosan, precízen. Túnát Gábor Anita finoman, szépen alakította.

A háttérben táncolók, éneklők egy-egy mondatot játszó fiatalok nélkül nem lehetett volna ilyen mozgalmas az előadás. A szinte végig színpadon lévő farkasok, majmok, keselyűk, emberek: Balog Richárd, Biró Gyula, Daragó Gábor, Farkas Boglárka, Gábor Anita, Georgiu Hermina, Kopornyik Réka, Litauszki Enikő, Mlinár Pál, Mlinár Péter, Ormándy M. Keve, Rigler Renáta, Szombath Gergő, Tatár Bianka/Török Tünde, Terhes Edina, Drahota Albert szh., Földes Roxána szh., Harcsa Boglárka szh., Janis Zoltán szh., Kinyik Flóra szh. (forrás: www.vizsinhaz.hu)

A látványos díszlet tervezője Horgas Péter, a jelmezeket Papp Janó álmodta meg. Koreográfus Bodor Johanna, asszisztense Hajdú Anita volt. A dalok korrepetitora Galambos Hajnalka.

Az előadást Horgas Ádám rendezte, az asszisztense Nagy Róbert volt.

Nagyon szép estének lehetett tanúja az, aki kapott jegyet péntekre, és szép estéje lesz annak, aki szombaton este nézi meg az előadást.