Estéről estére: csak a zene van

A Flamingó együttes: Hanzó György, Kasik Péter, Krivik Viktor és Tőkés Zsolt

Annak ellenére, hogy estéről estére két helyszínen is minőségi kulturális programmal várják az érdeklődőket Szarvason, mindkét hely tömegeket vonz. Minden este megtelnek a Zenepavilon köré kitett székek, csakúgy, mint a Vízi Színház sorai is, de míg a Körös-parti deszkákon az ország színházainak, és most már cirkuszainak legjava mutatja be repertoárját, addig a Zenepavilon maradt a helyi előadóké. A kettő között kb. annyi a különbség, mint egy személytelen nagyváros, pl. Budapest és egy vidéki kisváros, pl. Szarvas között.

Tegnap este a Flamingó együttes lépett fel a kisvárosi Zenepavilon deszkáira, hogy régi és újabb slágerekből álló egyveleggel töltse ki a két harangzúgás közötti órát. A tér megtelt, és a siker természetesen most sem maradt el annak ellenére sem, hogy a zenészek, Hanzó György, Tőkés Zsolt, Kasik Péter és Krivik Viktor nem készültek a fellépésre, a pillanatra, ill. a közönség összetételére bízták, hogy mi kerül elő a hangszerekből. Cserháti Zsuzsa és Quimby dalok mellett Dés szerzemények kerültek a műsorba, és természetesen Charlie hozott egy viszkit.

A négytagú együttesben totális demokrácia uralkodik, derült ki a koncert végén, amikor megpróbáltam kicsikarni némi információt a zenészekből. Már az is 5 percnyi kérdezősködésbe került, hogy ki az együttes vezetője, mert mindenki mást tudott. Általában az énekes szokta vinni a szót, de Kasik Péter hivatásából kifolyólag inkább kérdezni szokott, szólógitáros meg nincs. Így a természetes kiválasztódás során maradt Krivik Viktor, aki a karján ülő lányával nem tudott olyan gyorsan lelépni a felé fordított diktafon elől, mint a többiek.

– Hanzó Gyuri és Tőkés Zsolt zenéjén nőttünk föl. Őket jártunk hallgatni, és így lettünk mi is vendéglátós zenészek. Miután ismertük az ő repertoárjukat, könnyű volt belecsöppenni az éjszakai zenélésbe – árulta el Viktor a kezdetekről. – Tizenéves korunk óta zenélünk. Még Kozák Lajos bácsi fúvószenekarában kezdtük, azóta mindenki több zenekarban is játszott. Öt éve találtunk egymásra. Minden rezgését ismerjük a másiknak.

Már öt éve játszanak együtt változatlan felállásban, de változó hangszereken, ugyanis egyszer  mindenki egy hangszerrel arrébb ült. A szaxofonos szintizni kezdett, a szintis harmonikázni, a dobos modern elektromos kongára váltott. Kasik Peti, jelenleg szintetizátoron játszik, eredetileg szaxofonos volt, Hanzó Gyuri szintizett meg basszusgitáron is játszott, most harmonikázik és énekel, elevenítette fel a hangszerváltások sorát az együttes ideiglenes szóvivője.

– Annyira ismerjük egymást, hogy már tudom, mit fog énekelni, hol fogja elrontani, amit csak én fogok észrevenni. Tudja az egyik, hogy hol lehet beugrasztani a másikat. Az egyik számban csinálunk olyan ellentétes ütemeket, hogy meddig bírja a harmonikásunk az éneklést, hogy bírja a stresszt.

Szerencsére Hanzó Gyuri jól bírta. A nagycsaládias koncert végén még sokan ott maradtak a pakolás idején is beszélgetni, vagy meginni egy-két sört a Romkocsma teraszán. A végén csak annyit írtak a Zenepavilon emlékkönyvébe, hogy “csak a zene van”.