Két előadás egymás után

20150826-IMG_9739

Kedden este Zsapkáné Csasztvan Zsuzsanna köszöntötte a nézőket, saját és a Baráti Kör nevében, a soron következő „Vers a víz fölött” program keretében. „A vers a szívnek hárfa éneke” címmel az Esztrád Színház versszínházi műsorát láthatta a közönség, Szentgyörgyváry Laura, Major Róbert és Varga György előadásában. A műsort Gárdonyi Géza műveiből állították össze. A cím idézet az írótól, az előadás értéke a próza és az autentikus népzene ötvözése. Mindhárom előadó nagyon elhivatottan tolmácsolta a zene, a dal, a próza fontosságát, jelentőségét. Szeretettel és lelkesen meséltek a népi hangszerekről – a dudáról, és a furulya több változatáról, a népdalról, vagy Gárdonyi Gézáról. Mindez nagyon jól megfért egy előadás keretében. A művészek elmondták nem először vannak Szarvason. Amikor először itt jártak és látták a Vízi Színházat úgy gondolták – jó lenne itt játszani. Ez év április 11-én, a Nemzeti Színházban tartott Vers ünnepén különdíjkén kapták a meghívást Szarvasra a Teátrumi Társaságtól. Így kedden este teljesült kívánságuk, megmutathatták a vers erejét zenével ötvözve, a Vízi Színház színpadán. Értékes, különleges estének lehettünk tanúi.

„A próza morgó malom kelepe.
A vers a szívnek hárfa-éneke.
A próza mállik, szertehull ha régi.
A vers örök, mint minden ami égi!”
/Gárdonyi Géza/

Az este második részében a LOM csapata Nagy Róbert irányításával mutatta be a sanzonok, kuplék világát a szarvasi közönségnek. A másfél órás előadásban kezdésként halhattuk Nagy Róberttől a Tanulj meg fiacskám komédiázni, Nagy Erikától a Párizs ege alatt. Majd következet a Szeretni bolondulásig, a Melletted, nincsenek hétköznapok, a Ne nézzen úgy rám. A valamikor Kabos Gyula énekelte, Van bennem egy szalonspicc, slágert ezúttal Bíró Gyula játszotta el. Liszi Melinda elénekelte, hogy Én mellettem elaludni nem lehet, de Edih Piaf örökzöld sanzonjaiból a Padam, padam, a Harmonikás és Mylord is elhangzott. De mások Bolyongtak a város peremén, vallottak a Holdvilágos éjszakáról, és Köböl Lilla énekelt a Bukj el szoknyáról. Gábor Anita a régmúltra emlékezett Hol van az a nyár? – kérdezte, és a következő énekes válaszolt rá: Szeretlek én, jöjj vissza hozzám, és A szép szemét még most is látom…

Fáni és Tóni ült a padon – Harcsa Bogi és Bíró Gyula. A Fogj egy sétapálcát és légy vidám felszólítás után a vidámságot a záró számmal Balázs Csongor hozta el a Tavaszi sanzonnal.

A színészeket élőzenével kísérte Rázga Áron zongoraművész.
Nem ilyen sorrendben hangzottak el a dalok, de a lényeg, hogy Gábor Anita, Nagy Erika, Köböl Lilla, Liszi Melinda, Harcsa Boglárka, Balázs Csongor, Bíró Gyula és az előadás rendezőre, szerkesztője Nagy Róbert egy nagyon szép estét szereztek a közönségnek, hiszen lassan zárul a nyári évad, így el kell köszönni a LOM előadásaitól is.
A táncosok ezúttal nem fergetegesen „csak” szépen táncoltak, a kornak, a dalok hangulatának megfelelően. Balogh Richárd, Ferencz Dorka, Harcsa Boglárka, Janis Zoltán, Kinyik Flóra, Korom Gábor, Litauszki Enikő, Mlinár Péter, Terhes Edina Zelenyánszki Bianka.
A jelmezek szépek, elegánsak, kor hűek voltak, nem csak az énekeseken, hanem a táncos lányokon, fiúkon is.

Pár sor a vidám Tavaszi sanzonból:

Napra Hold a vén Tiszán, egy tükörben két zsivány,
A partra visszatér a szerelem, és dörömböl a szíveken, mert új csókot kíván.
Szőke széllel szőtt világ, szép remények, gyöngyvirág.
A várost ellepi a szerelem, az utakon, a tereken egy boldog dal kiállt.
Újra fényesek a percek, élednek a percek, és nyújtóznak a fák,
Újra fényesek a percek, május herceg eljött, tátsd a szád!
/ Valla Attila/

A fotókat készítette: Babák Bence