Felvidéken is tarolt a Holle anyó

Fotó: Eőri Szabó Zsolt

Az Nyárasdi Színházi Estéken ismét vendégszerepelt a szarvasi Cervinus Teátrum. A tavalyi Csodaszarvas musical után most két nagysikerű produkcióval vittek némi pluszt a csallóközi nézők szívébe. Augusztus 8-án este a Derzsi György főszereplésével a Szerelmem, Sárdy nagysikerű operett, míg vasárnap este a Holle anyó musical volt látható a szabadtéri deszkákon, közel ezerfős közönség előtt. A meghívás hátteréről és a tapasztalatokról Varga Viktor rendezőt kérdeztük.

– A tavalyi siker után számítottak a visszatapsolásra?

– Úgy tűnik, hogy nagyon is várt minket a közönség. Mindkét előadásunkat szép számú közönség előtt játszottuk. Emellett mind az országos, mind pedig a helyi sajtó nagy figyelmet szentelt előadásainknak.

– Nyárasdi gyökerűként minden bizonnyal még nagyobb volt az elvárás Ön felé, és talán a bizonyítási vágy is Önben. Milyen érzés volt otthon játszani?

– Tizennyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyarországi munkásságomból pár szeletet hazavihessek. Nagyon megható pillanatok voltak ezek számomra. Úgy érzem, végre én is hozzáadhattam valamit szülőföldem kulturális életéhez.

A Holle anyó 2013-as bemutatóját követve szintén számos sikert tudhat maga mögött. Többek között ez év májusában 178 év után először a Holle anyó musical szólalhatott meg szlovák nyelvű előadásként a Nemzeti Színházban. Mit tud ez a darab, ami miatt ennyire lehet szeretni?

– Szeretni tud. Önzetlenül adni, szórakoztatni, elgondolkodtatni és megölelni. Azt hiszem, ez lehet a titka.

– Felvidéki közönségnek játszott a részben felvidéki színészekből álló társulat. Adott-e ez egyfajta pluszt az előadásnak?

– Természetesen. Közösség életében mindig fontos, ha valakire kollektíven lehet büszke. Így a színészek egyéni sikereit közös sikerként élik meg.

– Ha jól tudom, szabadtéren még nem volt lehetősége a társulatnak megmutatkozni a darabbal. Jelentett-e ez egyfajta kihívást, új színpadtechnikai megoldásokat kellett-e alkalmazni?

– A nyárasdi előadás egyfajta próba volt. Kíváncsiak voltunk, vajon a szabadtér hozzáad, vagy elvesz az előadásból. Boldogok voltunk, mert már az előadás megkezdésekor érezhető volt, hogy egy újabb izgalmas előadást láthatunk majd. A szabadtér felszabadította az előadást. Frissebb lett. És látványvilágában is izgalmasabb.

– A másik darab Meskó Zsolt: Szerelmem, Sárdy című zenés naplója volt, Derzsi György előadásában. Milyen fogadtatása volt az egyszemélyes kamaradarabnak?

– A Sárdyt nem lehet nem szeretni. Ez a műfaj Szlovákiában ismeretlen, így kevesebb nézőnk volt, mint a Hollén, de annál lelkesebb. Az előadást követően Gyuri nem győzte osztani az autogramokat.

– A siker nagyon relatív fogalom. Ön miben méri? Milyen volt a fogadtatása a daraboknak?

– Másnap az előadások után az egyik néző odajött hozzám a fürdőben és megköszönte, hogy boldogságot hoztam erre a két napra. Nagyon megható pillanat volt. Azt hiszem, ez lehet az igazi siker.

– Ha jól tudom, csak egy rövid szünet következik ezt követően, és gőzerővel kezdődnek az új darab, a Lili bárónő próbái. Milyen reményekkel tekint az új műfaj, az új előadás elé?

– Bizakodom. :)

Fotó: Eőri Szabó Zsolt