Hegedűs Éva
Első helyen a gyermek – követve elődje, Medvegy Pálné alapelvét Nyemcsok Mátyásné is ezt tartja a legfontosabbnak. Az intézmény korábbi igazgatóhelyettese 2015. január elsejétől látott el megbízott igazgatói feladatkört, július 31-vel pedig megtörtént a kinevezése. Az eredetileg fizika, matematika, szlovák szakos szakember több mint 30 éve az intézmény munkatársa, legfőbb célja pedig olyan gyerekeket nevelni, akik nemcsak értelmesek, hanem érzelmesek is.
– Mit szólt a testület döntéséhez?
– Több kétely fogalmazódott meg bennem. Először is az, hogy egyáltalán belevágjak-e, hiszen pályázat útján kell benyújtani az igazgatói programot. Gondolkodtam azon, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e erre a feladatra. Én is ennek az iskolának a tanulója voltam, tudom, hogy honnan nőtte ki magát, milyen volt 40 évvel ezelőtt. Az iskola hagyományait át kell örökíteni, ami az elődökkel és a mostani gyerekekkel és szülőkkel szemben nagy felelősség. Azt kellett eldöntenem, vajon ezt a terhet fogom-e bírni.
– Mi az, ami végül az igen felé billentette a mérleg serpenyőjét?
– Úgy éreztem, hogy az iskola lüktetését a kezdetektől magamba szívtam, és részese voltam a fejlődési folyamatnak. Másrészt egy nemzetiségi iskolában elsődleges feltétel, hogy szlovákul beszéljen a vezető. Tehát a felelősségérzet súlya nehezedett rám, ami úgy éreztem, kötelez.
– Az elődje, Medvegy Pálné rendkívül magas szakmai és pedagógiai mércét állított fel. Mi az, amit meg kíván őrizni az ő szemléletéből?
– A munkássága során mindvégig a gyermek állt az első helyen, nemcsak az eszükre, hanem a lelkükre is fókuszálva. Vallom én is, hogy olyan emberfőket kell nevelni a mai elhidegült, elvakult világban, akik nem csupán értelmesek, hanem odafigyelnek egymásra. Ezt elsősorban személyes példamutatással lehet elérni. Egy mondás szerint csak azt lehet igazán szeretni, aki viszontszeret. Tehát alapjaiban úgy gondolom, ha a gyerekek azt érzik, hogy szeretve vannak, akkor az megmarad bennük, és az életük során előbb-utóbb vissza is adják.
– Nézzük az Ön oldalát. Említette, hogy alapjaiban Medvegy Pálné nyomdokán szeretne járni. Mi az, amit Ön tud hozzátenni az intézmény arculatához, fejlődéséhez?
– Mindenképp meg kell őrizni a nemzetiségi arculatot, amihez egy pedagógiai, módszertani megújulást készülünk véghezvinni. A tantestület egy része gyermekvállalási, a másik nyugdíj előtt áll. Szeptember 1-jével hat új kollegával indult az év. Ez azt jelenti, hogy nekik is át kell venniük a hagyományainkat, akklimatizálódniuk kell az iskolánkhoz. Valamelyest újjá kell építeni a nevelőtestületet, ami miatt az álmaimról óvatosan beszélek. Szeretném elérni, hogy a szülők is hasznát láthassák annak, hogy a gyermekeik ebbe az iskolába járnak. Sok esetben ugyanis a szülők azért íratják ide a gyermeküket, mert a szüleik, nagyszüleik még beszélték a nyelvet. De jelentős részük mára odáig jutott, hogy sajnálja, hogy nem tanult meg szlovákul. Bízom benne, hogy ezen a tendencián tudok hosszútávon némileg változtatni.
– Általánosságban igaz az, hogy folyik a harc gyermekekért. A Szlovák Általános Iskola az utóbbi években talán e tekintetben kivételes helyzetben volt, mert magas a gyermeklétszám mind az óvodában, mind pedig az iskolában. Hogyan kívánja azt elérni, hogy ez a tendencia megmaradjon?
– A szülőkkel továbbra is folyamatos konzultációt tartunk. Eddig is nagyon szoros kapcsolatunk volt velük, és a jövőben is érdekel a véleményük. A létszámmal kapcsolatosan igaz az, hogy mi vagyunk az „ötszázasok”, vagyis kereken 500 gyermek jár hozzánk. Igyekszünk a gyermekek leterheltségén könnyíteni, ami nem egyszerű feladat. Az egyik erősségünk az, hogy a gyerekek hozzánk reggel fél 7-or érkezhetnek, és délután fél 6-ig itt lehetnek. Megpróbáljuk azt is megoldani, hogy másnapra a lehető legjobban felkészüljenek, és ne vigyenek haza házi feladatot. Nagyon nehéz lesz, de ebből nem akarok engedni.
– Dübörög a tanévkezdés, ami azt jelenti, hogy halmozottan több a feladat. Mit tekint az idei év legfontosabb feladatainak?
– Tavaly év végén, a tantestületi értekezleten azt mondtam, hogy nagyon összetett és nehéz évet zártunk. Ennek részben az volt az oka, hogy többen mentek évközben nyugdíjba, GYES-re, és meg kellett oldani a helyettesítést. Szeptemberben úgy kezdtem, hogy nem is lesz olyan nehéz. Tény azonban, hogy belépett az önértékelés fogalma, ezért számomra az a legnagyobb kérdés, hogy oldjuk meg mindezt, a minősítési eljárásokat és a szakmai felügyeletet, hogy a gyerekek ne érezzék meg a pedagógusok többletfeladatát. Közhely, de a legfontosabb cél, hogy a tanulók nyugalma és nyugodt fejlődése biztosított legyen. Nem hatalmas nagy szavak ezek, de ha sikerül megvalósítani, akkor azt fogom mondani, hogy érdemes volt itt dolgozni.
