Mesés kalandok a múzeumban

20150930-IMG_608

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesés vetélkedő a Tessedik Sámuel Múzeumban. Az intézmény az előző évekhez hasonlóan idén sem feledkezett meg a „nagy mesemondó”, Benedek Elek születésnapjáról, ezért szeptember 28-a és október 2-a között játszani hívta az iskolákat.

A felhívásra közel 200 gyerek jelentkezett, egy-egy rendhagyó magyar óra keretében. Szerda délelőtt a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola negyedikesei csaptak össze, jellemzően népmesékre utaló csapatnevekkel.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert az osztályközösség nagyon szereti a népmeséket – számol be a mai generáció műfajhoz való viszonyulásáról Furárné Bazsali Zsuzsanna. Nálunk szerencsére van interaktív tábla is, és elmondhatom, hogy a tízórai szünetben a gyerekek még mindig azt kérik, hogy megnézhessenek egy-egy magyar népmesét.

A pedagógus szerint általánosságban is elmondható, hogy a fiatalság nem szakadt el teljesen a népmesék világától, még ha ezzel párhuzamosan jelen is vannak a tematikus mesecsatornák és modern mesehősök.

A csapatok tagjai természetesen halált megvető bátorsággal küzdöttek meg a keresztrejtvény, activity és tárgyfelismerő akadályokkal, így legvégül eljuthattak leginkább várt célukig, az eredményhirdetésig.

– Egy apró hibát követtünk el a tárgyfelismerésnél. A suba feliratot rossz helyre raktuk, mivel valaki ködmönnek gondolta, és ez megtévesztett minket. Összességében nagyon tetszett a vetélkedő, izgalmasak feladatokkal találkoztunk – sorolja az élményeit Zalán, a 2. helyezett csapat egyik tagja.

Horváth Mariann múzeumpedagógus egyetért Kádár Annamária pszichológussal, aki szerint a mesék életüzenetek. A hamuba sült pogácsa jelképezi mindazt, amit otthonról hoztunk, és legkisebb királyfiként valamennyien bejárjuk azt az utat, amely nehézségekkel van kikövezve. Mindannyiunkban ott lakozik a félelmeinket megtestesítő sárkány is, akit kizárólag mi tudunk legyőzni. Mindezek mellett a népmesék hozzájárulnak a szókincs bővítéséhez, a fantázia kiteljesítéséhez, és útmutatást adnak az élethez.

Gyerekként persze megbocsájtható módon az öröm elsősorban a könyvjelzőnek szól, amit a jó szereplésért vehettek át az általános iskolások. Ha végül a csapatok a vetélkedő után vissza nem tértek volna az iskolájukba, az én cikkem is tovább tartott volna.