Főhajtás az aradi vértanúk előtt

20151006-IMG_422

166 éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig Battyány Lajos, korábbi miniszterelnököt. A mártírhalált halt áldozatok előtt hajtottak fejet a reggeli órákban Csabacsűdön.

Fekete szalaggal átkötött fényképek emlékeztettek a magyar történelem jelképes alakjaira, Knezić Károlyra, Nagysándor Józsefre, Damjanich Jánosra, Aulich Lajosra, Lahner Györgyre, Poeltenberg Ernőre, Leiningen-Westerburg Károlyra, Török Ignácra, Vécsey Károlyra, Kiss Ernőre, Schweidel Józsefre, Dessewffy Arisztidre, Lázár Vilmosra és Batthyány Lajosra.

Molnár József polgármester átnyújtotta az ötödik és nyolcadik osztály egy-egy képviselőjének a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által küldött Nemzeti Hitvallást és alaptörvényt, amit zsebfüzet formájában az adott évfolyamok minden diákjának eljuttatnak. A Csabacsűdi Trefort Ágoston Általános Iskola felsősei felidézték a megtorlás időszakát, amit Haynau rémuralmával azonosítanak. Felségsértésért és lázadásért ekkor ítélték golyó általi halálra a tábornokokat, Battyhány számára pedig kötél általi halált róttak ki.

– A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak. Utolsó szavai három nyelven hangzottak el: éljen a haza – utaltak a gróf utolsó pillanatokban tanúsított hősi magatartására.

Prjevara János pedagógus beszédében kiemelte, a szabadságharc lehetett volna sokkal szebb, sikeresebb és eredményesebb is, hiszen a részben kivívott függetlenség és a bevezetett polgári reformok szép jövőt vizionáltak. Többek között azonban a világpolitikai szemlélet és a belső ellentétek nem tették lehetővé, hogy ismét erős Magyarország jöjjön létre.

– Gondoljunk azokra a társainkra, akik a határon kívül emlékeznek az aradi vártanúkra. Nekik valamivel nehezebb. Valahol nem nézik jó szemmel az ilyen megemlékezéseket, és mintegy bujkálva mennek el a templomkertbe vagy akár az iskola elé. Rájuk is emlékezünk – utalt a történelem máig is tartó hatásaira.

A tiszteletadást jelző harsonaszó kíséretében végül gyászkendővel takarták el a fekete-fehér fényképeket, majd az emlékező diákok térdre borultak a történelem példaképei előtt.