Hamarosan bemutatják Varga Viktor Lili bárónőjét

Október 9-én mutatja be a Cervinus Teátrum Huszka Jenő – Martos Ferenc Lili bárónőjét Varga Viktor rendezésében. A próbák szünetében kérdeztem a főrendezőt.

G.E. – Miért éppen operett?
Varga Viktor: –
Ahhoz, hogy a színház közönséget építsen, széles repertoárja legyen és visszajáró nézői, minden szegmensét meg kell vizsgálni annak, hogy kinek szeretnénk színházat készíteni. Az operett a magyar színházhagyomány egyik legédesebb műfaja és legszebb gyémántja. Nagyon szeretem ezt a műfajt, bár sokan lenézik, pejoratívan gondolkoznak vele kapcsolatban. Szerettük volna megszólítani azokat, akik ezt a műfajt szeretik. Úgy gondoltuk adunk egy őszi ajándékot a nézőknek ezúttal ebben a formában, hiszen messzire kell utazni ahhoz, ha valaki jó operettet akar látni.

– Miért épp a Lili bárónő?
–Ennek több oka is van. Egyrészt ez az egyik legjátszhatóbb operett, ami nagy színészi jelenlétet kíván, másrészt tele van slágerekkel. Egy csomó olyan dallam van benne, ami jókedvre derít, miközben igazi emberi sorsok, igazi emberi tragédiák vannak beleírva.

– Mennyi részed van a szövegkönyvben?
– Nagyon pici kéréseim voltak Belinszki Zoltánhoz. A vége volt számomra ismétlések sorozata, amikor többször hangzott el ugyanaz, csak más szereplőtől, ezeket kihúztuk. Majd kiderül, sikerült-e.

Amikor elkezdtek egy darabot próbálni, már pontosan tudod mit szeretnél látni a próbafolyamat végén, vagy menetközben is változhat az elképzelésed?

Van elképzelésem, amit szeretnék látni, aztán persze érnek impulzusok, amik hatnak rám, a színészektől, a díszlet elemeitől, egy dallamtól, ami addig elkerülte figyelmemet. Felfedezek olyan szövegeket, amely újabb gondolatokra inspirál. Az alkotói munka körülbelül 70%-a az, amit előre kell látnom és látok is, a többit hagyom, hogy hassanak rám. Rendezőként hallgatok a jó szóra, az új gondolatokra.

– Mennyire engeded a színészeket szárnyalni?
– Az alkotói munka közös folyamat, én megadom az a „tólig-ot”, azt a behatárolt közeget, amiben a színész mozoghat. Természetesen kontrollálom, ellenőrzöm, de megengedem a színésznek az alkotói szabadságot, és utána továbbviszem, építem, finomítom, egyszerűsítem attól függően, amit a darab kíván. Mert mindig az a fontos, hogy mit lát a néző. Részekben próbálunk, és amikor külön egy-egy geg nagyon jó, de az összpróbán kiderül, hogy tönkreteszei az előző vagy az utána következő jelenetet, akkor változtatni kell. Vagy ami önállóan nagyon jó, de az egészben elvész, eltűnik. Azt az egységet kell megteremteni, hogy egymásra és egymásból épüljenek a jelenetek.

– Clarisse szerepére két különböző habitusú színésznőt kértél fel. Engeded, hogy lényük szerint alakítsák szerepüket?
Nagyon fog látszódni, hogy két nagyon izgalmas színésznőről van szó. Mind a kettőjükben megvan az a plusz, amiért kiválasztottam őket. Mind a két színésznő sokkal több annál, amit külsőleg mutatnak. Igen nem lesz egyforma a két Clarisse.

– Voltatok Nyárasdon már másodszor, de voltatok Kecskeméten is…
– Nagyon szerencsés a szarvasi színház, mert színészei válogatott tehetségek. Nincs állandó társulat, de sokan visszatérnek, ha hívjuk. A fiatal középosztály tekintetében az ország legjobb színészei játszanak itt.

Az elmúlt két év bizonyítja, hogy nagyon kevés vidéki színház játszhat a Nemzeti Színházban, de a kecskeméti meghívás is nagyon fontos színházunknak. Nyárasdon Gulyás Attila helyett Maróti Attila játszotta Mirkó szerepét, mert Gulyás Attila nem ért rá, természetes volt, hogy saját színészeink közül választunk. Maróti Attilával osztálytársak voltunk, erős a kötődésünk. Büszke vagyok, hogy elnyerte a legjobb féri mellékszereplő díját, mert Attila nagyon jó színész, és nem játszatják annyit, amennyire tehetséges, de ez a mi szerencsénk.

– Mesélnél a díszletről, jelmezről?
Vannak lépcsők, van ablak és csillár… De komolyra fordítva a szót, van olyan díszlettervezőnk, Jakub Branicky, aki a semmiből, a saját kezével építi, festi meg a díszletet. Kreatív, aki a régi bútorból újat tud varázsolni, és amire büszke vagyok, hogy szarvasi műhelyben készülnek el, mind a díszletek, mind a jelmezek nagy része. A férfiaké a Békéscsabai Színházban készülnek, jó a kapcsolatunk. A többi jelmez Nagy Szilvia munkája, aki nagyon szép ruhákat tervezett és nagyon szépen készíti el.

– Milyen volt az új művészek beilleszkedése?
Erdélyi Timi felelősségteljes színésznő. Mindig felkészült, pontos, precíz, üde színfoltja a színpadnak. Ennek nagyon örülök, mert így képzeltem el. A Csodaszarvasban vele képzetük el Arát, de akkor nem tudtuk egyeztetni. Így lett Bardon Ivettünk, aki szintén nagy nyeresége a színháznak. Lett egy Szemerédi Bernadettünk és lett Varga Anikónk, aki szintén kétnyelvű színésznő. És ott van Tatár Bianka, aki most nem játszik, de számítunk rá, nem mondunk le róla. Aztán ott van Maróti Attila és Boronyák Gergő, akik már visszajárnak. Benkő Géza, aki alapító tag és mindig számíthatunk és számítunk is rá. Nádházy Péter, a Csodaszarvasba érkezett, de azóta is velünk van. Pollák Feri, még nagyon fiatal, de kétnyelvűsége miatt róla sem fogunk lemondani. És persze itt van Dósa Zsuzsa, aki sokarcú, tehetséges színésznő. Jó érzés velük dolgozni, nagyon jó a csapat.

– Saját koreográfia készül, Magyari László a koreográfus…
Magyari Laci a koreográfus, aki világot látott táncos. Dolgozott az Interoperettben, de táncolt a Salzburgi Színházban is. Éveken át dolgozott a világ számos pontján, különböző stílusú táncokat táncolt. Azt a fajta tapasztalatot, ami Lacinak van, nem szabad elengedni, ki kell használni.

– Mai korban játszódik a történet, bár nincsenek grófok, de pénzért szinte minden megvehető. Mit üzen a darab 2015-ben?
Azt akartam, hogy érthető legyen, ne egy szürreális mese. Azokkal a problémákkal foglalkozik, amely ma is van, létezik. A pénz helyett az emberi érzések számítanak, az érzésekről szól a darab. Mert igazán csak ez fontos, az emberi érzés, a szerelem, és hogy mindenki szeretné megtalálni párját, és tartozni valakihez.

– Lili határozott lány lesz vagy lázadó?
Semmiképpen sem lesz „májbajos”. Nem lesz lázadó sem. Inkább az életigenlés lesz a fontos. Lili egyszerűen csak élni szeretne, boldog lenni. Szerettem volna, hogy inkább az apjára hasonlítson, mint az anyjára. Van egy mondat a szövegkönyvben „Szép, mint az anyja, de makacs, mint az apja.” Szeretném, ha az apjára hasonlítana. Igazi életigenlő lányt szeretnék Liliként látni.

– Zene?
– Húztunk, vontunk, aztán majd meglátjuk. Nagyon profi zenei vezetőnk van Derzsi Gyuri személyében. Gyurinál jobban senki nem ismeri az operettet. Fiatal, így bátran nyúl hozzá, bátrabban mer autentikus lenni, és bátrabban mer szabad lenni. Nem szentély számára a partitúra, de tiszteli annyira, mint egy oltárt, – hogy szépen fogalmazzak. Ennek köszönhetően a felesleget eltávolította, és bátran alakította át. De Huszka zsenialitását, zenei sokszínűségét mutatja, hogy bárhol, bármit húz ki belőle a zenei vezető, semmit nem veszít, sem a fényéből, sem a hangulatából, sem a tartalmából. A zeneszerzőnek ez a fajta zenei világa, stílusa, ahogy fel van építve, ez az operettet, öröm végighallgatni, mert szép az egész, de hosszú lenne, ha mindent megtartanánk. Ezért húzni kellett.

– Köszönöm, hogy időt szakítottál a beszélgetésre!


You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply