Hartay Csaba az egyik békés megyei Príma-díjas

Hartay Csaba és Bődi János

Tizedik alkalommal rendezte meg a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megyei szervezete a Príma-gálát. Az eseményre ezúttal október 2-án a Csabagyöngye Kulturális Központban került sor, ahol Hartay Csaba író-költő vehette át a Békés megyei Prima-díjat és a vele járó borítékot.

A Librarius kortárs kult magazin megkérdezte a szarvasi díjazottat, hogy élte meg az eseményt:

– A díj az olyan, hogy általában mások kapják, és az ember ilyenkor megnyugszik, hogy nem lényeges a díj, nem számít. De amikor rám esett a választás, máris máshogy álltam a dologhoz. Talán nem is olyan lényegtelen, ha az embert elismeri és támogatja a környezete. Nincs mit túlbeszélni rajta, örülni kell neki, és örülni annak, hogy a díj után az írás megy tovább – tolmácsolta érzéseit Hartay Csaba.

– A pénz mindig jól jön, de ugyanilyen fontos, hogy azt, amit ez ember csinál, elismerjék – fogalmazott Hartay Csaba. – A pénzt elköltjük tollra és papírra, na, jó, mostanában már laptopra és áramra, közben mi, alkotók azért fohászkodunk, hogy az íráskényszer, az íráskészség minél tovább megmaradjon. – Ezt már a beol.hu-nak nyilatkozta HáCsé..

És ezt meg nekünk:

– Valamit a díjról? Huhh, hát közhelyek nélkül nehéz megszólalni. A díjátadó után beszélgettem az egyik ismerősömmel, és megbeszéltük az ilyenkor szokásos hülye kérdéseket. Ő azt hozta fel, hogy tőle megkérdezték nemrég, milyen érzés nagymamának lenni. Na most erre mit lehet válaszolni? Jó érzés nagymamának lenni, és jó érzés díjat kapni. Úgy kérdezték tőlem néhányan, mintha ott derült volna ki. Nem, én már három héttel a díjátadó előtt tudtam. Szóval nem visítoztam és ugráltam a színpadon, és nem haraptam meg az aranyérmemet sem. Örülök neki. Hülye, aki nem örül egy ilyen komoly elismerésnek.

Így nézett ki a Deák téri metróállomás a könyvhét idején.

Így nézett ki a Deák téri metróállomás a könyvhét idején.