in ,

Kukorelly Endre: Szinte bocsánatot kell kérnünk, hogy létezünk

Kukorelly Endre

Ahogyan a halott indián a jó indián, úgy a halott költő a jó költő – ez az elv uralkodik ma az irodalomoktatásában Kukorelly Endre József Attila-díjas író, költő szerint. A kortárs irodalom közoktatásban betöltött szerepéről egy hosszabb tanulmányban is kifejtette véleményét, ami 2007-ben, az Élet és Irodalomban jelent meg. Ennek kiindulópontja egy buszon elcsípett társalgás, amelyben egy magyar érettségi előtt álló lány arról beszél, hogy a vizsgát követően már nem lesz szüksége a magyarra. Az elismert kritikus a Szarvasi Városi Könyvtár vendége volt.

– Minden kortárs írónak szívfájdalma, hogy nem létezik. Teljesen ki van takarva kitűnő, régi kollégák által. Nagyon imádom a régi irodalmat, de az egy kicsit bosszant, hogy az oktatásban a kortárs nem szerepel. Gondoljunk csak bele abba, hogy mindent kortárs módon csinálunk: közlekedünk, beszélgetünk, öltözködünk, táplálkozunk, kivéve a művészetoktatást. Hogy ez miért van így, nem értem – vetette fel az elgondolkodtató kérdést.

Az iskolákban ma irodalom helyett irodalomtörténetet tanítanak, ami nem egy középiskolás gyereknek való. Meggyőződése szerint a szövegeknek az érzelmekre, és nem az értelemre kell hatniuk, ami jelenleg nem valósul meg. Vagyis kimarad az „élvezetfaktor”, ami egészen odáig vezet, hogy nem szeret bele az olvasásba.

– Ha kortárs szövegeket adnának a gyerekek kezébe, akkor rájönnének arra, hogy az olvasás nem arra kell, hogy okosabb vagy műveltebb legyen, hanem mert fincsi. Pont úgy rá lehet egy gyereket szoktatni az olvasásra, ha idejében elkezdik, mint ahogyan rászokik a számítógépes játékokra vagy a cigire – állítja.

A kritikus a könyvtár soraiban ülő pedagógusokat is próbára tette. Egy kilencedikes tankönyv tananyagát ragadta ki példaként, amelyben egyebek mellett a görög istenek születését is meg kell tanulniuk az újdonsült középiskolásoknak. A feladattal végül közös erővel megbirkózott a közönség, miközben maguk is elgondolkodtak a ismeretanyag szükségességén.

Kukorelly Endre célja, hogy a kortárs irodalom ne stagnáljon, hanem fejlődésnek induljon és visszanyerje régi presztízsét. Ez azonban egyelőre több akadályba ütközik: a döntéshozóknak nem érdeke, hogy az emberek tájékozottabbak legyen az életet illetően, a kötelező irodalom pedig ellehetetleníti a tantárgy szépségeinek felfedezését.

– Olyan szövegeket kell a gyereknek adni, amit hogyha nem kap meg, egy idő után megőrül. Akkor nem lesz az egész kötelező, mindenki ráront a könyvtárra, széttépi, és minden könyvet fel akar habzsolni olyan mohón, mint a csokit, amikor a mamájától megkapja – vetített előre egy reményteljesebb jövőképet, ami mindannyiunk közös felelőssége és elemi érdeke kellene, hogy legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Október 10. – A hospice világnapja

Friendship in motion: Véget ért egy fejezet