in ,

Vallott a lemur

Horváth Gergely

Mindannyian emlékszünk még arra az időre, amikor gyermekkorunk a végéhez ért és beléptünk az egyszerre rettegett és várt serdülőkorba. Amikor még egyik pillanatban gyermekek akartunk lenni, de a következő órában már a felnőtteket irigyeltük. Skizofrén állapot. Feltárulnak előttünk a felnőtt élet titkai, belegabalyodunk véglegesen a szerelem szövevényeibe és értetlenül állunk a tükör előtt, mert nem ismerünk önmagunkra: testünk a hormonok csataterévé vált, kisajátították ezek a kegyetlen kis gazfickók anélkül, hogy nekünk beleszólásunk lett volna. Nem ismerünk rá a kortársainkra: akikkel tegnap még a legjobb barátok voltunk ma már elvetemült lakli kamaszok, akik csak néha emlékeztetnek egykori önmagukra. Kifordul a világ a négy sarkából és mi csak tehetetlenül és döbbenten nézzük a változásokat.

Ennek az időszaknak állít emléket az Egy lemur vallomásai zenés színházi est is, amely Garaczi László Pompásan buszozunk! című, a ’60-as években játszódó regénye alapján készült. Az egész előadás alatt egyszerre halljuk egy kiskamasz monológját és a saját hangunkat is benne: hiszen önmagunkra ismerünk. „Minek is nőttem meg!” hangzik el többször is a szövegben és tényleg igaza van az írónak: a gyermekkor biztonsága végleg elveszett és ingoványos talajon járunk. Az előadás sikerét nemcsak a Karinthy írásait idéző téma és Horváth Gergely frappáns alakítása garantálja, hanem a szerethető és rendkívül szórakoztató szöveg is.

A pénteki, szarvasi bemutató után a szerzővel, Garaczi Lászlóval, a szerkesztő-rendezővel, Czinki Ferenccel és az előadóval, Horváth Gergellyel Szilvássy Orsolya beszélgetett. Az Írók Klubja következő rendezvényét november 21-én tartja a múzeumban közvetlenül Lóránt János kiállításának megnyitója és a Kávészünet koncertje után. Szeretettel várunk akkor is minden érdeklődőt!

Bődi Eti

Vélemény, hozzászólás?

Egy tanoda ajtaja bezárult, egy másiké nyílik

Haluskanap harmadszor az Aranykornál