Másképpen: Sorsról és szabad akaratról vallott Joshi

Joshi Bharat

Kikérte magának a médiaszemélyiség titulust Joshi Bharat, aki szerint ez a jelző az országban egyetlen embert, Kiszel Tündét illet. A magát gondolkodó embernek tartó sorselemző kedden a szabad akarat és az emberi sors összefüggéseit boncolgatta, saját életét is alapul véve. Apja ugyanis foglalkozott asztrológiával, az indiai falu lakói baj esetén először őt keresték fel, és csak utána fordultak a rendőrséghez.

Joshi eleinte a nyugati kultúrához hasonlóan a józan ész elvét vallotta, de később a saját bőrén tapasztalta meg a jóslás igazságtartalmát. Egy költő barátja azt jövendölte, hogy két hónapon belül európai utazásra indul, aminek akkor – útlevél és pénz híján – semmi alapját nem látta. A sors mégis úgy rendelte, hogy Magyarországon kötött ki, és minden törekvése ellenére ezzel a témával foglalkozik.

– Az előre elrendelés elve és a szabad akarat nem zárja ki egymást. Én mindkettőben hiszek. Sok mindent ugyanis meg kell tapasztalnunk, de a történések dramaturgiájába beleszólhatunk. Vagyis a mondás, hogy az ember a saját szerencséjének kovácsa, az események szerkezetére vonatkozik. Pl. tételezzük fel, hogy valaki úgy dönt, hogy a baleset elkerülése miatt Szarvasra nem a 44-esen, hanem helikopteren érkezik. Ebbe bele lehet szólni. Ezzel együtt lehet, hogy várni kell, késik a pilóta, nem kapok felszállási engedélyt, ezért az érkezés időpontja mindkét esetben ugyanakkorra lesz tehető – értelmezi a világról alkotott elképzelését Joshi.

A sorsot globálisan vizsgálja, nem a születéstől a halálig, hanem valaminek az előzményeként és valami következményeként. Életünk egy tanulási folyamat, ahol nem csupán eljátsszuk a szerepeinket, hanem felelősséggel tartozunk cselekedetinkért. A buddhizmus és a hinduizmus szerint a végső cél az ún. nirvánáig – a testnélküliségig – való eljutás, amikor a léleknek már nincs szüksége újraszületni, új testre, személyiségre, nem kell már tapasztalatokat gyűjteni. Ez a legfőbb boldogság, a béke állapota.

– Ha feltesszük a kérdést, hogy abból, ami és aki most vagyok, hány százalék anyám, apám, szomszédom, szerelmem, csalódások, filmek, könyvek és sok egyéb, nagyon meglepődnénk, hogy mennyire kicsi. Így is valamivel könnyebb dolgunk van, mert tudunk felejteni. Ha mindenre emlékeznénk, sohasem lennénk a jelenben, sohasem lennénk önmagunk – fejtegette az élet szövevényes és összetett rendszeréről alkotott hitvallását.

Az interaktív előadás végére a közönség is megélénkült, és kérdéseket intéztek a tanítóhoz az újratalálkozásról, a pálmalevelekről, a jó és a rossz örök küzdelméről, a nemzeti sors esetleges létezéséről, de szó esett a közismerten vegetáriánus előadó táplálkozási szokásairól is.

Arra a kérdésre, hogy mit tegyünk, hogy álboldogság helyett megtaláljuk az igazit, csendben ingatta a fejét, és nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott:

– A boldogságnak nincs miértje, hogyanja, az CSAK van. A boldogság azonos a súlytalanság érzésével. Minél kevesebb kérdés lengi körül, annál nagyobb.