Babák Z
A hetedik és az idén utolsó Írók klubja eseményére Bajtai András költőt és újságírót hívta meg a szervező, Várnai Réka. A helyszín ezúttal is a Tessedik Sámuel Múzeum díszterme volt, néhány perccel azután, hogy véget ért a Kávészünet. Roszik Zoltán múzeumigazgató szobájában Hartay Csaba és Bajtai András melegített az estre. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az asztalra tettük a diktafont és megkértük Mr. Nyúlzugot, hogy kérdezzen a vendégtől olyanokat, amit mi is megkérdeznénk, ha ott lennénk a kortárs irodalomban. Szerencsére Flipper Öcsi legnagyobb hazai rajongója már küldte is az első kérdést.
Hartay Csaba: Tudom, hogy nem sok verset írsz mostanában, mégis megkérdem. Készül-e az újabb köteted, vannak-e friss verseid? Hány új versed van? Van-e valami konkrét kötetterved?
Bajtai András: A harmadik kötetem tavaly jelent meg, 2014 könyvhetén. Azóta nem olyan sok verset írtam. Ha mindent egybeszámolok, azt hiszem, hogy a negyedik könyvemből kb. 6-8 vers van kész eddig, de amúgy meg nem hiszek a tömegtermelésben, hanem inkább a minőségi, de ritka munkában. Szóval nem is támasztok magam felé ilyen nagy elvárásokat, hogy napi tizenöt verset megírjak. Amúgy többet szeretnék írni. Kicsit belehúzni, hogy ne 2020-ban jelenjen meg a negyedik könyvem, hanem mondjuk 2018-ban, vagy 2017-ben.
H.Cs.: Tavaly döntős voltál a Horváth Péter ösztöndíjnál, ami egy komoly elismerés, pénzjutalommal jár, plusz külföldi tartózkodás – Berlinben. Benne voltál a háromban. Mennyire érezted azt, hogy esélyes vagy, ill. és mennyire érzed azt, hogy még esetleg lesz-e addig könyved, hogy még egyszer beválogassanak?
B.A.: Nehéz helyzetben voltam tavaly, mert másik két másik olyan szerzővel kerültem be, akiket nagyon tehetségesnek tartok. Nyilván, az utolsó egy hétben nagyon sok minden átfutott a fejemen, próbáltam magam nyugtatni, hogy úgyse én nyerek, aztán azért gondolatban elköltöttem a pénzt… háromszor. Nehéz dolga volt a zsűrinek, ebben biztos vagyok. Végül aztán Réka kapta a díjat, Mán-Várhegyi Réka. Örültem is neki, de nyilván szomorkodtam is egy kicsit, mert ilyenkor az ember mindig győzni szeretne. A jelölésnek van egy életkor követelménye, hogy 35 év alatti szerzőket jelölhetnek a díjra. Én még mindenképpen neki akarok futni. 32 éves leszek most december 3-án, ami azt jelenti, hogy 2018-ban leszek 35. Ha 2018-ban megjelenik még a negyedik könyvem, akkor elvileg még jelölhetnek. Azért én rá fogok gyúrni.
H.Cs.: Ez egy újfajta mecenatúra az állami díjak mellett, egy újabb esély a fiatal szerzőknek. Szerintem már nincs ekkora lehetőség mondjuk egy József Attila-díjban. Lehet, hogy a József Attila-díjnak még mindig nagyobb a presztizse, mint ezeknek az újabb díjaknak, viszont úgy érzem, a fiatalok számára ezek a díjak nagyobb előnnyel járnak – gondolok most a Horváth Péter ösztöndíjra – amivel gondtalan alkotómunkát biztosítanak hosszú hónapokra. Más. Sokat írok a Nyúlzugról. Könyvem jelent meg Nyúlzug-témába, A Lerepül a hülye fejeteknek több epizódja ott játszódik. Te is voltál a Nyúlzugban. Szerinted is megvan a varázsa, vagy csak án túlzom el?
B.A.: Szerintem egyértelmű, hogy megvan a maga varázsa. Már több éve, azt hiszem, mondhatom azt, hogy visszajárok Nyúlzugba neked köszönhetően. Most ha össze kellene számolni, hányszor nyaraltam ott, talán háromszor. Engem is megragadott a Holt-Körös, és ez a hangulat. Viszont még nem írtam róla, és most, hogy mondtad, jó flash lesz majd egy nyúlzugi elégia, vagy valami hasonló nyárbúcsúztató verset megírni.
Bajtai Andrással az esten Bődi Etelka beszélgetett. Már a Hartay-féle villáminterjú során kiderült, hogy Bajtai András kellemes beszélgetőtárs, aki viszonylag kevés dolgot vesz komolyan, így magát sem. Rögtön az elején kiderült, milyen ihlettől vezérelve írta első írásait: nem túl nehéz kitalálni, az akkor éppen neki tetsző osztálytársainak. A Hóvirágok című, először nyomtatásban megjelenő versét bájos zsengének nevezte, aminek irodalmi értéke nem sok volt, mondta.
Bajtai András és Bődi Etelka beszélgetése után öt szarvasi költő és író, Harencsár László, Hartay Csaba, Litauszki Gábor, Várnai Réka és Vas Máté olvasott fel kedvenceiből, valamint Molnár Dani slammelt.
