Megérkezett az igazi Mikulás Szarvasra

Babák Mihály, a Mikulás és Hevesi Imi

Tegnap délután megérkezett az igazi Mikulás Szarvasra. Vagy több példányban, vagy valami történt az úton a Cervinus Teátrumban és a Fő tér között, mert mire odaért, szemmel láthatóan meghízott. Még sovány Mikulásként kezdte manóival a színház aulájában egy zenés-dalos műsor keretében. Később a Cervinus Teátrumból a Fő térre hajtatott, de ott már kicsit pocakosabb volt. Vagy két zsákja volt – és az egyiket befalta a rövid úton, de hát ki tudna a helyében ellenállni az állandó csábításnak –, vagy ez adódhatott abból is, hogy a legújabb finn közlekedésbiztonsági szabályoknak megfelelően olyan ruhát kell viselni a nyitott, segédhajtóművel rendelkező járműveken közlekedőknek, amiben beépített légzsák van. Ez a színháztól a Fő térig valamilyen közlekedési helyzetben kinyílhatott, ami szerencsére nem lehetett komoly, mert a police.hu-n nem volt fent róla hír. A Mikulást viszont szemmel láthatóan zavarta ez a pisilésnél, ill. lovaskocsiról történő leszállásnál kifejezetten kellemetlen, ám tagadhatatlanul látványos elem.

Igen, lovak hajtotta hintóra váltott, mert a szánjának a talpai simán kibírják a hómentes aszfaltot, de a 44-es nem szerepel a finn minőségbiztosítási kézikönyv kötelezően teljesítendő paramétereinek listájában, ahol egyébként a tundra, a tajga és a jávorszarvasteszt is kötelező elem. Na, majd a legközelebbi Szilvanapokon küldünk képet Ollival és Eskoval! Esko egy kiállítást is össze tudna állítani “Magyarország mindennap használatos műemlékei” címmel, had ámuljanak a finnek! Mindenesetre javasoltuk neki, hogy legközelebb az M44-es tervezett nyomvonalán jöjjön, az most is jobb, mint amin az idén kénytelen volt leszállni.

A Fő térre már Babák Mihály segédkrampusz kísérte el, és harangjával mutatott utat a színpadig a fél fülére megsüketülőben levő igazi Mikulásnak, ahol Hevesi Imi és zenekara hangolta az ifjúságot a nagy találkozásra.

Az igazi Mikulás egy meglepő fordulattal, így köszöntötte az őt fogadó apróságokat, “Ho-ho-ho-hóóó, kedves gyerekek!”, ezzel eloszlatva minden kétséget személyazonosságát illetően. Rövid színpadi köszöntőjét követően előkerültek a zsákokból a maradék édességek, amit segédjeivel kiosztott a teret szinte teljesen megtöltő kicsimnek.

Egyébként a bajusszal is valami baj volt. Mintha kettő lett volna neki.