Bevált a csabacsűdi recept: Saját hús kerül a közkonyhára

Sertéstartás Csabacsűdön

Végy negyven süldőt, adj hozzá saját termesztésű takarmányt, két állandó munkaerőt, majd néhány hónap szorgalmas gondozási idő után arasd le a babérokat költségtakarékos, friss hús formájában – szólna a csabacsűdi mintát követő, leegyszerűsített útmutató, ami sertéshús vonatkozásában közel 80%-os megtakarítást eredményez a közétkeztetésben. A teljes kép persze ennél jóval komplexebb, számos állandó tényezőnek is jelen kell lennie, de ez elmúlt kilenc hónap igazolta az elképzeléseket.

– Tavaly áprilisban a Start közmunkaprogram keretében vásároltunk húsz kismalacot, további húszat pedig júliusban. A volt sertésátvevő telep helyén, az Arany János utca 1. szám alatt alakítottunk ki az ólakat. Kiépítettük az elektromos hálózatot, kisebb javításokat végeztünk a tetőn, körbevakoltuk az épületet, járdát építettünk, bevezetésre került az ivóvíz, végül pedig takarmánykeverőt-és darálót vásároltunk – részletezi az előkészítés folyamatát Molnár József polgármester.

Ugyancsak a programnak köszönhetően nyílt lehetőség az állatállomány beszerzésére, ill. a növénytermesztés és állattartás összekapcsolására. Az előbbiben megtermelt búza, kukorica és árpa szolgál a sertéseknek napi takarmányként, ellátásukról pedig két közfoglalkoztatott váltott műszakban gondoskodik.

– Végeztünk egy előzetes felmérést a napközis konyhán az éves fogyasztásról, ami nagyjából 35 mázsa sertéshúst állapított meg. Ennek a kiváltására jött létre ez a megoldás, ami sokkal költéshatékonyabb, és végre elmondhatjuk, hogy saját alapanyag kerülhet a közétkeztetésben felhasználására – ecseteli a módszer előnyeit a község első embere.

Rövid terepszemlét tartva az is kiderült, az állatoknak nincs panaszra okuk. A 20-25 kilósan odakerült süldők ma már 160-170 kg körül mozognak, de a később érkezettek is verik már a 120 kg-ot. A délelőtti órákban épp Tusjak András volt szolgálatban, aki végzettsége alapján is a jó helyre került. Általános állattenyésztőként és lótenyésztőként ugyanis nagy tapasztalattal rendelkezik ezen a területen, valamint otthon a mai napig foglalkozik sertéstartással.

– Reggelente megetetünk, kitrágyázunk, körbesöpörgetünk, hetente egyszer pedig darálunk – sorolja a napi rutinfeladatokat. Augusztus óta 11 disznót vágtunk le, jövő héten pedig újabb 2 kerül vágóhídra.

Hozzátette, tősgyökeres helyiként sajnálattal tapasztalja, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon megcsappant a háztáji disznótartás. Bár azt ő is elismeri, hogy nem olcsó a takarmány, és munka is van vele bőségesen, de a végeredmény köszönő viszonyban sincs a boltokban kapható késztermékekkel.

A jól előkészített terepet a település vezetése időközben már továbbgondolta. A közeljövőben két anyakocát különítenek el a többitől, bízva a bőséges szaporulatban, ami újabb lökést adhat a csabacsűdi „jó gyakorlatnak”.