A tudomány előtt eddig ismeretlen halfajt találtak a Sebes-Körös vízrendszerében

A Barbus biharicus, azaz bihari márna

A napokban egy olyan közlemény jelent meg a nagy tekintélyű Molecular Phylogenetics and Evolution folyóiratban, amely egy, a tudomány előtt eddig ismeretlen halfajt ír le a Sebes-Körös vízrendszeréből. Az új márnafajt eredményező kutatáshoz helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség volt, így végül nyolc magyar és egy cseh szakember érdemi közreműködését igényelte. A több éven át tartó munka szervezője és az eredményeket publikáló cikk első szerzője Dr. Antal László, a Debreceni Egyetem TTK Hidrobiológia Tanszékének adjunktusa, aki egyben a Magyar Haltani Társaság titkára. Az új faj a Barbus biharicus, azaz bihari márna nevet kapta, ezzel jelezve a tájat, amelynek szülötte, leírói pedig ANTAL László, LÁSZLÓ Brigitta és Petr KOTLÍK.

A szakmabeliek korábban is tudták, hogy a horgászhalként kedvelt márna mellett a Körös vízrendszerében is él egy apró termetű másik márnafaj, de bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a PETÉNYI Salamon János által felfedezett és HECKEL által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi). Ez utóbbival is akadt gondja bőven a szakembereknek, akik előbb egy itáliai, majd egy balkáni fajba sorolták be alfajként, mígnem KOTLÍK és munkatársai 2002-ben genetikai alapon bebizonyították, hogy mégis önálló faj. Ugyanakkor az is tisztázódott, hogy az elterjedési területe szűkebb, mint korábban gondolták. A Kárpát-medence északi részén ugyanis egy másik faj, a kárpáti márna (Barbus carpathicus) honos, míg a délebbi területeken egy harmadik faj él, a balkáni márna (Barbus balcanicus).

A kárpáti és a Petényi-márna annyira hasonlít egymáshoz, hogy külső szemrevételezéssel nem különböztethető meg biztonsággal, ezért a magyarországi állományok genetikai azonosításának szükségessége már a Magyar Haltani Társaság 2010. évi konferenciáján fölmerült. Ehhez azonban – a vizsgálatok jelentős eszköz-, anyag- és szakemberigénye miatt – egy több intézmény kutatóit magában foglaló csoport összehangolt munkája kellett. Külön öröm, hogy a Körös vízrendszeréből az előzetesen feltételezhető két faj helyett egy eddig ismeretlen harmadik került elő, mert így – amellett, hogy a tudomány gazdagodott általa – természeti értékeink sora is egy újabb endemikus, azaz bennszülött fajjal gyarapodott.

Harka Ákos

Forrás: http://haltanitarsasag.hu/hirek_hu.php