Egy lottónyeremény története két felvonásban: Újabb sikeres felolvasás a Romkocsmában

Bardon Ivett és Benkő Géza

A szarvasi Cervinus Teátrum 2015. január 31-i Spiró György: Prah című felolvasó színházi előadására a jegyek rekordidő – egy hét- alatt elfogytak. Benkő Géza nevével fémjelzett sorozat újabb állomásához érkezett. A vasárnapi előadásban Benkő Géza partnere Bardon Ivett színésznő volt, akit a szarvasi közönség a Csodaszarvasból valamint a Lili bárónőből ismerhet.

Bizonyára mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy mit tennék, ha telitalálatosunk lenne a lottón, de mit tenne Ön, ha a férje egy délután valóban azzal állítana haza, hogy ötöse van a lottón? Ezt a felemelő, ugyanakkor ijesztő helyzetet vázolja fel Spiró György: Prah című komédiája. Spiró, aki a 90-es évek közállapotok és közérzetek zseniális krónikása egy vidéki családon keresztül ad pillanatfelvételt… Spiró a Prah-ban hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt 20 év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. Melyet két remek színészi alakítással megfűszerezett Bardon Ivett és Benkő Géza. De a Prah nem szociodráma, nem Zeitstück, egyfajta vissza az időben utazás, több annál: tragikomikus metaforadráma, még inkább allegória. “Úgyse lesz belőlük semmi” – mondja a darabban a Férfi a gyerekeikre utalva. Benkő Géza alakításában a tutyimutyi férj a vigyázó apa, a nagyravágyó örökké reménykedő, örök-vesztes figurája, mind lélekben mind szerepformálásban nagyon megérintette a közönséget. Szakmai tudása és őszinte játékának köszönhetően az ember teljesen megfeledkezett arról, hogy felolvasó színházat lát, és az ember szeme elől szinte eltűnt a szövegkönyv.  Fölöslegesek vagyunk, az egész ország fölösleges… életérzéssel és szinte már érzelemmentesnek ható játékával fokozta a feszültséget Bardon Ivett, aki a gondoskodó mindenek felett- és alatt elszenvedője a családnak. Játéka egyszerre volt megindító és kijózanító, finom váltásai pedig izgalmas betekintést nyújtottak a „női-logika” világába, abba az ok-okozati információ halmazba, ahol a legmegrendítőbb sorsmonológba egyszercsak belekerül a „Hoztál élesztőt?” kérdés.   Az előadást a perspektívátlanság fojtogató levegője árasztotta el, a szarvasi Romkocsma másfél órára – amely nem verandát vagy konyhát ábrázolt, nem mikrokörnyezetet, nem szubkultúrát, nem vidékieket, nem prolikat – hanem egy országot jelenített meg. Egy országot annak a tehetetlen, perspektívátlan, a múlt nyomorúságától menekülő, a jövőtől rettegő, groteszk valóságával együtt. Hiszen a lottózó és nyereményszelvényt égető Nő és Férfi: mi magunk vagyunk. De vajon képesek vagyunk e ezzel szembenézni?!

A szarvasi közönség úgy tűnt, nem csupán képes volt erre, de egészséges öniróniájának köszönhetően remekül szórakozott. A színházzá változott Romkocsma együtt lélegzett, együtt nevetett és együtt izgult a szerencse szelvény sorsáért.

Varga Viktor