A színházi világnap alkalmából Szenes János vizsgálta Szarvas színháztörténetét

Szenes János és Dósa Zsuzsa

1957. március 27-én Párizsban megnyitották a Nemzetek Színházát. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlésén úgy határoztak, hogy a következő évtől kezdődően ezen a napon tartsák a színházi világnapot, majd ugyanez az intézet döntött arról, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában hívják fel a színjátszás, a színházművészet fontosságára a figyelmet.

Az idén ez húsvét vasárnapjára esik, ezért némileg előrehozva Teátrumi vigasságok címmel Szenes János tartott előadást a szarvasi színjátszás történetéről csütörtökön, a Városi Könyvtár olvasótermében. Vendége volt Dósa Zsuzsa, a Cervinus Teátrum művésze.

– Higgyék el, hogy Szarvas lakossága, polgárai színház szerető közönsége nagyon büszke lehet. Kevés városnak van ennyire régmúltba visszanyúló színházi élete – mondta Dósa Zsuzsa, aki ezt követően naplórészleteket olvasott fel a nemzet csalogányának, Blaha Lujzának ifjúkori, 12-13 éves kori naplójából.

Kettejükben közös, hogy Rimaszombaton születtek, mondta a előadó, Szenes János, de talált még olyan kapcsolódási pont, ami a két színésznőt és Szarvast összeköti.

– Boldogult emlékű Rátonyi Róberttől, a magyar zenés műfaj, a magyar operett és az énekes színmű ihletett művelőjétől és kutatójától tudom, hogy Blaha Lujza, bármilyen hihetetlen, már 12-13 éves kora táján megfordult Szarvason – állította Szenes János színháztörténeti kutatásainak eredményeire támaszkodva.

– Akkor (az 1885-ös évadban) eljött Blaha Lujza, aki egyik kedvenc szerepét, A tót leány Hankáját elénekelte. Hetekig, hónapokig erről beszéltek Szarvason. Hatalmas bankettet tartottak a tiszteletére – emlékezett vissza a korabeli feljegyzésekre hivatkozva.

Felmerül a kérdés, hogy hol lehetett ez a neves esemény. Szenes János szerint egyértelműen a mai szakrendelők, az akkori Bárány fogadó udvarán az 1870-es években felállított nyári színkörben történhetett az előadás, míg a bankett magában a fogadó nagytermében vagy a kaszinóban.

1888-ban szörnyű dolog történt. Míg a szarvasi ifjúság cigányzene mellett vidáman korcsolyázott a Körös jegén, január 19-én összedőlt a hónyomás alatt a részvénytársaság üzemeltette színkör épülete. Ez még nem az a nyári színkör volt, amit 1952-ben elbontottak az Árpád udvaráról. Az kb. 800 főt tudott befogadni, így alig volt kisebb, mint a mostani Vízi Színház. Popjak György vállalta, hogy rendbe teszi az arénát. Így is lett. A nyáron már Verdi Trubadúrját hallgathatták a szarvasiak Miklóssy Gyula társulatának az előadásában.

Szenes János a tőle megszokott aprólékossággal végig ment a szarvasi színháztörténeten, ahol volt olyan időszak, amikor önálló színházi újság jelent meg, amiben még az is benne volt, hogy színház után hol lehet az időt tovább múlatni.

A jövő színháztörténelmével foglalkozóknak egy újabb fejezetet jelenthet majd a Vízi Színház, ahol az idei nyári évad június 17-én este fél kilenckor kezdődik. Ekkor mutatják be a Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című darabjából készült musicalt, aminek egyik főszereplője a szarvasi Kozák Ádám lesz.