Hegedűs Éva
Valamelyik költő emészthető, valamelyik pedig különlegesebb. Nemes Z. Márió szerintem ez utóbbi kategóriába tartozik – osztályozta a legutóbb meghívott vendégét a befogadók mércéje alapján Várnai Réka. Az Írók klubjának mozgatórugója közel másfél éve, 2014. október 26-án indította útjára azt a sorozatot, amely kéthavonta összehozza az irodalomszerető közönséget.
Március 26-án, szombaton a „vallatófotelt” a fiatal költő, kritikus és esztéta foglalta el, aki korábban a Telep Csoporthoz volt kapcsolható. A több éven keresztül sikerrel működő online versblog és költészeti műhely tizenegy fiatalt tömörített, akiket nehezen lehetett volna közös mérlegre tenni.
– Ez nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki uniformist viselt, vagy mint a századelőn tevékenykedő szürrealisták, akik egy közös program alapján dolgoztak. A mi esetünkben talán egyszerűbb onnan megközelíteni, hogy mi az, amit nem szerettünk. Mi azt éreztük, hogy a kétezres évek elején a kortárs költészetben túlsúlyba került a nyelvjátékos irónia, ami gyakran nagyon játékos, popos, túlságosan mainstream irányba ment el. Mi inkább szerettünk volna olyat csinálni, ami egzisztenciálisabb, elementárisabb, komolyabb tétekkel dolgozik – fogalmazza meg egykori ténykedésük alapjait a poéta.
Beszélgetőpartnere ezúttal Szilvássy Orsolya volt, akinek a vonalvezetésével körbejárták az álszemélyes lírának aposztrofált költészete jellemzőit, szót ejtettek a kortárs olvasóközönség lehetséges összetételéről, és néhány versén keresztül igyekeztek értelmezni a rendkívül egyedi hangvételű, olykor szatirikus humorral tűzdelt írásait.
– Ez egy drog, egy extatikus történés, ami írás közben magával ragad. Egy olyan belső igényt elégít ki, ami az én életemben elemien fontos – vallja sajátos őszinteséggel Nemes Z. Márió.
Az ideiglenes katedrát a beszélgetést követően szarvasi írók, költők foglalták el. Harencsár László a várhatóan az Ünnepi Könyvhéten megjelenő új kötetétből válogatott, amely humoros írásait fogja közre. Hartay Csaba és Litauszky Gábor ugyancsak készülő kötetéből szemezgetett, majd új előadóként Olasz Etelka szavalta el – közkívánatra – két versét is a közönségnek. Stílszerűen a sort a legfiatalabbak, Vas Máté és Molnár Dániel zárták. Az utóbbi egy dalszövegnek szánt írása mellett egy húsvéti fricskaként is értelmezhető slam poetryvel köszönt el az időközben jókedvre derült hallgatóságtól.
