Igaz volt a mondás Csabacsűdön: Utolsókból lettek az elsők

Idén is a pörköltek vitték a prímet a csabacsűdi főzőversenyen. A sorból csupán két leves, egy gulyás és egy tárkonyos ragu lógott ki, amiknek az összehasonlítása komoly fejtörést okozott a már rutinosnak számító zsűrinek.

A tavalyihoz hasonlóan a ballagások és a május elseje ezúttal is valamelyest keresztülhúzta a számításokat. A zsúfolt hétvégi programok miatt mindössze hat csapat nevezett családi napra, ami csak eggyel szárnyalja túl az előző évi létszámot.

– Zúzát készítünk körömmel, mégpedig két bográccsal. Eredetileg eggyel kezdtük, de gyorsan kiderült, hogy abba nem fog beleférni, ezért kerítettünk egy másikat is. Akik eddig kóstolták, rosszat nem mondtak rá, de az ebéd lesz az igazi megmérettetés – mondja az alkalomhoz illő, kék, tulipánmintás kötényében Valkovszki Mihály, a szlovák önkormányzat elnöke.

Kiemelte, ez a nap kiváló lehetőség a közösségépítésre, ezért minden évben eljönnek. Azt pedig, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén is az övék volt a legnagyobb sátor.

– Próbáljuk az ifjúságot megszólítani, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy elöregszik a templomba járók köre, egyre idősebbek térnek be hozzánk. Szeretnénk, hogy ez a nap egy találkozási pont lenne, amit gyerekek, felnőttek, kicsik és nagyok egyaránt magukénak éreznek – taglalta Láng Emese a rendezvény céljait, sikerét pedig a futkározó fiatalság és a röpködő labdák támasztották alá.

Bográcsukban őzpörkölt készült, amit az egyházközség gondnoka, Simon István aprólékos odafigyeléssel készített elő. Ahogyan elmesélte, az elnegyedelt húsokat bepácolta, kockákra vágta, majd vastagon kizsírozott bográcsba rétegezte. Borral és öt speciális fűszerrel szórta meg, és egy teljes napon keresztül állni hagyta. A többit a zsűrire és az éhes gyomrokra bízta, amik tavaly sem hagyták cserben.

A Csabacsűdiek Baráti Köre Hagyományőrző Egyesület gondolt a várakozás hosszú óráira is. Az ebéd elkészültéig asztalukon disznótoros finomságok, kolbászkarikák és házi sütemények sorakoztak, amit szívesen osztottak meg a nézelődőkkel is. A mi gasztronómiai szótárunk is újabb kifejezéssel, a „kanvarjúval” gyarapodott, ami leegyszerűsítve egy kolbásszal töltött, ízletes hájas tésztát takart.

Delet ütve a háromtagú zsűri már csak a bográcsukban rotyogó sertéspörköltre várakozott türelmesen, de mint mondták, jó munkához idő kell. Ez idő alatt igyekeztek a többi étellel dűlőre jutni, de mire kialakult volna az elméleti sorrend, befutott a várva várt utolsó nevező, és mindent felborított.

Miután ízlelőbimbóikat újabb próbára bocsájtották, egyetértően bólintottak, és egy huszárvágással a baráti körnek ítélték az első helyett. Közvetlen mögöttük a „Tuti csapat” névre hallgató főzők, harmadik helyen pedig a szlovák önkormányzat csapata végzett.

Tekintse meg galériánkat!