A gyermekért dolgozom a mindennapokban és az íróasztal mögött is

Huszár Istvánné

Az Év emberéhez hasonlóan a Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu újabb közönségszavazást hirdetett meg. Osztályok, szülői közösségek és kollégák ajánlásai alapján keresik azokat a pedagógusokat, akik személyiségükkel és szakma iránti elköteleződésükkel kivívták mások elismerését, példát mutatva a felnövekvő generáció számára. A 65 jelölt között 3 szarvasival találkozhatunk, akiket Önöknek is bemutatunk. Zárásként Huszár Istvánnéval, a Gál Ferenc Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának igazgatóhelyettesével beszélgettünk.

– Intézményi berkeken belül szinte minden területbe belekóstolt. Ahogy találóan fogalmazott, a takarítói és dajkai munkakörön kívül végigjárta a szakterületeket. Miért tartotta fontosnak ezt a sokoldalúságot?

– Nagy szerencsének tartom, hogy éppen az Óvóképző Főiskola Gyakorlóóvodájába kerültem, hiszen ilyen sokoldalú tevékenységet máshol nem végezhettem volna. A többféle munkakör sok-sok év változásaiból és a lehetőségek kihasználásából adódik. Számomra nagy öröm volt, hogy egy olyan óvodában dolgozhatom, ahol nemcsak gyerekekkel foglalkozhatom, hanem átadhatom a tudásomat a leendő óvodapedagógusoknak. Erre szerződtem 1975-ben. Kihasználtam a továbbtanulási lehetőségeket, ének-zene és magyar irodalom és nyelv szakon tanítói diplomát szereztem. Nagyon szerettem táncolni is, ezért egy kis ideig néptánc pedagógusként is tevékenykedtem. A későbbi munkaköreim annak köszönhetőek, hogy a szakvezetés több mint 20 éve az óvodapedagógusok kezében van. Vagyis hogy egy jelöltből milyen szakmai tapasztalattal rendelkező kollega lesz, rajtunk is múlik.

– A vezetői ranglétrát is végigjárta. Dolgozott óvónőként, tanítóként, hét évig igazgatta az intézményt, jelenleg pedig igazgatóhelyettes. Melyik munkakört érezte a szívéhez legközelebb?

– Sok összetevője van a kérdésnek, de ha választani kellene, a gyerek maradna az első helyen. Tanítani, legyen szó kicsikről vagy nagyokról, mindig kellő töltést ad az embernek. Az íróasztal mellett ülve soha nem lehet annyi motivációt kapni, mint az óvodában vagy a tanórákon. Igazgatóként vagy helyettesként nyilvánvalóan vannak kötelező órák, amik átsegítenek a mindennapok szervezési problémákon. Épp ezért ha lehetőségem adódik, hogy helyettesítsek, bármikor nagyon szívesen teszem. Élményszámba megy mindig az időszak, hiszen a gyerekért dolgozom a mindennapokban és az íróasztal mögött is.

– Azon kevesek közé tartozik, akik egyetlen munkahelyen töltöttek el évtizedeket. A gyermekszeretet mellett mi motiválta ez idő alatt?

– Nagyon sok sikeres pályázatot írtam. Úgy láttam, ezek elősegítik az intézmény boldogulását. Akadt köztük eszközbeszerzés és továbbképzés is, de olyan is, ami a szakmai feladatainkat mozdította elő, mint a legutóbbi években a zöld óvoda pályázatok vagy a tehetségprogramok. Úgy éreztem, ezek révén jobbá válik a gyakorlati oktatás és képzés.

– Fontos-e a megújulás, vagy elegendő a hosszú évek gyakorlati tapasztalataiból építkezni?

– Egy gyakorlatvezető pedagógusnak naprakésznek kell lennie. Ez részben az aktuális szakmai irodalomban való búvárkodást, részben pedig a továbbképzéseket jelenti, ill. olyan szakmai közösségekhez tartozás, ahol megvan a megújulás lehetősége. Nem vagyok pl. környezeti nevelési szakember, de lehetőségem adódott, hogy országos közegben szakmai tapasztalatot szerezzek. Intézményünk tagja a Környezetvédelmi-és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy helyi képviselője lehetek ennek a szervezetnek, és beválasztottak egy szakmai bizottságba is, ahol kb. 22 óvoda szakmai tapasztalatát egységesítő kiadványt szerkesztettünk. Ezáltal tudtam a kollégáknak és a gyerekeknek is segíteni, többek között az erdei óvoda programok írásakor.

– Többször elhangzott már egy szám, a vízválasztó 40 év. Hamarosan elköszön az intézménytől, és nyugdíjba megy. Nehéz a búcsú, vagy esetleg már új célok foglalkoztatják?

– A nyugdíj számomra nem azt jelenti, hogy teljesen elvonulok a szakmától. A dédelgetett álmaim közé tartozik – több nemrég nyugdíjba vonult kollégámmal együtt – hogy papírra vessük az intézményünk történetét. Sok olyan dologra emlékszünk ugyanis, aminek nehéz utánajárni. De természetesen bármikor visszajövök segíteni, ha szükség van rám, és hívnak. Továbbá a szakértői munkát is végezhetek még néhány évig, ami együttesen azt jelenti, hogy nem azonnal szakadok el szakmától, hanem még tudom hasznosítani a hosszú évek alatt megszerzett ismereteket.

Szavazni kizárólag a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvénnyel, ill. a Beol.hu Facebook-oldalán „lájkokkal” lehet, június 2-ig.