in ,

Bajusz István, avagy a kutyakiképzőből lett festőművész

Kutyakiképzés és képzőművészet – a kettő közötti kapcsot Bajusz István jelenti, aki mindkét szakterületet magas szinten űzi. A földeáki születésű alkotó jelenleg egy Hódmezővásárhely melletti tanyán él, lakhelye természetközelisége pedig erősen érezteti hatását a festményein. Az impresszionizmussal fűszerezett realista képei, melyeken az absztrakció is kézzelfogható, június 18-án a Tessedik Sámuel Múzeum nagytermét szegélyezték.

– Nálam a két szerelem együtt köszöntött be, és mint ahogyan az élet olykor messzire sodorja a kavicsot, úgy vitt engem is messzire a sors a két dologtól. Ennek ellenére mindkét terület jelen van a mindennapjaimban, a kutyázás fő profilként. Vallom, hogy mikor valaki megtanul kutyaésszel gondolkodni, nagyon magas szintre tudja emelni az asszociációs képességét is. A kutyázás és a művészet nálam kb. 15 évvel ezelőtt így ért össze, és hozta létre ezt a következetes, dimenziókon átívelő látásmódot – értelmezi K. Bajusz István – lásd. Kutyás – sajátos alkotói szemléletét.

Az érdeklődők számát a tárlat megnyitójával egy időben kezdődő Magyarország-Izland focirangadó láthatóan negatív irányba befolyásolta, a tomboló fülledt meleg pedig ugyancsak nem állt a művészetpártolók oldalára.

A szabadgondolkodású alkotót mentora és barátja, Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe. Munkásságát gyermekkorától segítette és építgette, mígnem a jellemzően hódmezővásárhelyi nyelvezetből kitörve végül sikerült megtalálnia a saját hangját.

– Ő is szókimondó, őszinte magyar ember, én is annak tartom magam – vallott mesteréről. Ez azt jelenti, hogyha rábólintott valamire, az biztos jó, míg ha úgy látja, hogy el kell ásni, akkor azt is el kell fogadni. Nagyon hamar szót értettünk egymással, mert én fejlődni akartam, ő pedig ehhez maximális segítséget adott. Csináld azt, ami belőled jön, volt az egyik legmeghatározóbb tanácsa, amit én jó szívvel vettem. Persze mindenkinek az életében vannak kritikus pontok, de hiszem, hogy az összességében megélt dolgok viszik előbbre az embert.

A kiállításon az élénk színek játéka és a természetábrázolás sajátos módja keveredett, egy különleges egyedet hozva létre. Egy biztos, érdemes méterről méterre közelebb kerülve szemügyre venni a képeket, mert szinte minden lépésnél újabb dimenziók rajzolódnak ki Bajusz István „látomásain”.

Vélemény, hozzászólás?

Szürke egér, fehér egér

Siketek és nagyothallók hangos sikere a Vízi Színház deszkáin