G.E.
Csütörtökön este a Vízi Színház színpadán Gaál Roland, a Járási Hivatal vezetője köszöntötte a közönséget. Elmondta, hogy az elmúlt évben is Bartus Gyula estjének volt házigazdája – akkor a Dózsa monológ hangzott el –, így az idén nem volt számára kérdés, hogy ismét a Jászai Mari-díjas, Gálfy gyűrű-díjas, színművészt választja.
A díszlet egy asztal és szék fából, valamint egy Jézust kereszten ábrázoló furcsa, fából faragott szobor, ami a színész egy korábbi szerepét idézte, ez Nyírő József: „Jézusfaragó ember” című drámája.
A színművész nehéz feladatot vállalt magára, mert a magyarság történetének állomásait mutatta be magyar költők versein keresztül, saját gondolataival kiegészítve, olvasmányait segítségül hívva. Vagyis egy rendhagyó történelemórát hallhattunk. Nem csak a történelemkönyvek lapjain leírt események, hanem különböző szemszögből publikált tanulmányok, nézetek bontakoztak ki Bartus Gyula előadásában. Kevesen tudják, hogy az előadó több színdarabot írt, de most csak az esthez is kapcsolódó „Ez is negyvennyolc” címűt említem, ami felolvasószínház keretében már látható volt Békéscsabán. Csütörtökön este a 907-es pozsonyi csatától az előadás eljutott az I. világháború végéig, ám az előadónak még sok mondanivalója maradt –, például Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeménye. Befejezésül az Ismerős Arcoktól a „Nélküled” című dalt vetítették ki, és énekelte el a művész biztatva közönséget, hogy csatlakozzanak hozzá.
Bartus Gyula ismét elgondolkodtató esttel lépett a szarvasi közönség elé.
A fotókat Babák Bence készítette.
