Rohony Miklós: Amit teszek, azt teljes szívemből teszem

Rohony Miklós

Az idei évben sem hallgatták meg az égiek a Bál a víz felett szervezőinek sóhajait. A gyülekező gomolyfelhők már a kora esti órákban figyelmeztetésül szolgáltak, így a Szarvasért Alapítvány a Szeparé étterem dolgozóival közösen az utolsó pillanatokban átalakította az ülésrendet. A vendégsereg közel fele július 15-én az évad elejére kialakított színpadfedés alatt kapott helyet, míg több mint száz főt a vendéglátó egység teraszára és belső helyiségeibe menekítettek át a közelgő eső elől.

– Azt mondja a magyar közmondás, hogy aki időben és gyorsan ad, kétszer ad – kezdte köszöntő beszédét Závogyán Judit, a Szarvasért Alapítvány elnöke. Szeretném megköszönni önöknek a segítséget, hiszen a közöttünk helyet foglaló fiatal egyetemisták is el tudják mondani, hogy bizony, amikor az ember továbbtanul, támogatásra szorul. Nem akkor, amikor már befejezte az felsőfokú tanulmányait, és maga is rendelkezik anyagi forrásokkal, mert reméljük, hogy akkor ők is fognak adni.  Polgármester úr szokta mondani, hogy ez a szeretet városa. És ilyenkor érzem, hogy valóban így van, mert aki itt van és adott, az szeretettel adott.

Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke első ízben tisztelte meg a rendezvényt jelenlétével, ezzel azon 10% közé sorolva magát, aki először kóstol bele a szabadtéri miliőbe. Hangsúlyozta, a résztvevőket részben a Szarvas iránti szeretet, részben pedig az tudásalapú társadalom hozta össze, amelyhez, ha tehetik, maguk is hozzá kívánnak járulni.

Babák Mihály polgármester elárulta, négy évvel ezelőtt maga is kétkedve fogadta az ötletet, de megfogadta, hogy semmilyen kezdeményezést nem fog elgáncsolni. Mindemellett maga is látta, hogy egy nagyon fontos ügyet karolt fel az alapítvány, a szarvasi polgárok összefogása révén pedig az elképzelés valósággá válhatott. Nyomatékosította, hinni kell lehetetlennek tűnő célokban, mert ezek visznek előrébb bennünket.

Az alapítvány Alapító Okirata felhatalmazta a kuratóriumot díjak, kitüntetések adományozására. Ennek megteremtésére az alapítvány 2003-ban pályázatot írt ki a Szarvas szobor élethű kicsinyített másolatának elkészítésére. A pályázatra elsősorban fiatal szarvasi művészek jelentkezését várták, így esett a választás Komlovszky Szvet Tamásra, aki akkor még egyetemi hallgató volt. 2004-ben elkészült a kis bronz Szarvas szobor első három darabja. Az első gondolat az volt, hogy legyen Szarvason is „Év embere” díj és ennek jelképe legyen a Szarvas szobor. Később előtérbe került a szobor megalkotását is meghatározó elképzelés: fiatal szarvasi művészek elismerése. Végül kuratóriumi határozat született arról, hogy a díjat a jövőben olyan szarvasiak kaphatják meg, akik a város jó hírét öregbítik és viszik tovább szerte az országban, világban.

A díjat eddig összesen nyolcan vehették át: Komlovszky Szvet Tamás szobrászművész, Hámori Gabriella színművész, Takács Miklós, dr. Dezső István, Lapis Erika színművész, Novodomszky Éva televíziós műsorvezető, Mihaleczné Kovács Mária és Nyerges Attila.

Az idén egy olyan személy kapta, aki nemcsak a Szarvasi Mozzarella Kft.-vel vállalkozóként, hanem mecénásként is jelen van a település életében. Név nélkül, a jó ügyet, a nemes célt és az itt élők megsegítését szem előtt tartva hoz komoly anyagi áldozatokat civilekért és magánszemélyekért egyaránt. Ezek alapján a kuratórium az elismerést Rohony Miklósnak ítélte.

– Én itt születtem ebben a kis városban, és tudom, mit jelent az, ha valaki elindul valahonnan – nyilatkozta később a díjazott a Körös Televíziónak. Tesz valamiért, és ha lehetősége van arra, hogy még jobban és még odaadóbban tudjon valamit képviselni, akkor tegye meg azt. És én úgy érzem, hogy ebben a városban a vállalkozók nagy része ilyen.

Meglepetés műsorként a vendégeket Szemerédi Bernadett színésznő és a Cervinus Teátrum táncosai szórakoztatták, akik vállalták, hogy a korcsolyapályává átalakult táncparketten is lejtsenek egy palotást. De a bálozókat sem riasztotta vissza a folyamatosan lezúduló eső, egészen a késő éjszakai órákig táncoltak és beszélgettek egy olyan környezetben, amelyet a szó szoros és átvitt értelmében is a víz hatott át.

Fotók: Bodnár István