G.E.
Szerdán este a Reciquel Újcirkusz Társulata ismét Szarvason járt a Vízi Színház színpadán, hogy újabb előadással kápráztassa el a nézőket. Az előadás előtt Vági Bence, a Társulat művészeti vezetője, koreográfus rendezője válaszolt kérdéseimre.
Az előző évben mutatkoztak be Szarvason, nagyon nagy sikerrel, ám 2012-ben alakultak. Mi vonzott egy neves liverpooli egyetemen (Sir Paul McCartney alapította és patronálta Liverpool Institute for Performing Arts koreográfus-rendezői szak) diplomát szerezett fiatalembert, hogy Magyarországon kezdjen dolgozni?
– Szerettem volna úgy megtanulni az előadóművészetet, ahogyan a fantáziámban szerepelt, létezett. Amikor tizennyolc évesen azt gondoltam, hogy el kell mennem megtanulni – ennek Anglia a hazája –, tulajdonképpen véletlen volt, hogy olvastam egy cikket a Stern magazinban egy egyetemről, amit Sir Paul McCartney alapított Liverpoolban. Nem kimondottan csak előadóművészeket képez, hanem olyan kreatív szakembereket, akik egy előadást hoznak létre, fénnyel, díszlettel, jelmezzel, zenével, szóval mindennel együtt. Ezért minden szakág jelen van, színészek, zenészek, táncosok, zeneszerzők, díszletezők, hangmérnökök, jelmez- és világítástervezők, koreográfusok, rendezők, vagyis nagyon szerteágazó a képzés. Év végén egy komplett előadást kell összeállítani a diákoknak. Meg kell tanulni az együttműködést. Néha ez a legnehezebb, hogy különböző emberek hogyan képesek együtt dolgozni. Ezt próbáltam megmutatni az én csapatomnak. A közös gondolkodás fontos az alkotómunkában.
Mi vonzotta a cirkusz világába?
– A kötődés a kabaré és a varieté világához – kutatómunka, amelyben benne van a cirkusz is. Rendezéseimben ezt próbálom megvalósítani. A másik kötődés az az, hogy nagymamámmal gyakran mentem cirkuszba kisgyermekként – a Fővárosi Nagycirkuszba. Előadásaimban a táncszínház, a cirkusz és a vizuális színház is helyet kap. Komplex színházat állítunk a nézők elé.
Négy előadással járják a világot, Kanada, Chile, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Kolumbia, Hollandia és Budapest között ingáznak (ez csak 2016), miért tartotta fontosnak ezt a szarvasi előadást?
– Ez úgy hívom: szerelem! Szeretem az országot, kötődöm Budapesthez, hiszen itt él a családom, akikkel nagyon jó a családi közösségünk. Szeretem a természetet, szeretek vidéken lenni. Itt jó lenni, a vízbe merülni, de a többiek is szeretik ezt az érzést. Más az, ha az ember külföldön ér el sikereket, és más az, ha a saját hazájában kap szeretet visszajelzést – az sokkal mélyebben érint meg.
Az elmúlt évben egyedi stílusban ötvözték a cirkuszt a színházzal, egy nagyon látványos egyedi, humortól sem mentes előadást láttunk, gondolom a ma este sem lesz másképp. Mennyire állandó a társulat?
– Teljesen! Van úgy, hogy sérült valaki, de állandó a társulat – ez filozófiánk is. Nem követjük a trendet, hogy egy-egy produkcióra szerződtetünk, hanem a meglévő társulatot képezzük. Az artistákat minél több tudással, látásmóddal, művészettörténet és színház ismerettel és persze technikai tudással, vagyis minél tágabb látásmódú művészeket szeretnénk, mert annál jobb előadásokat hozunk létre. Azt gondolom, sokkal mélyebb alkotásokat lehet létrehozni olyan művészekkel, akik szívvel-lélekkel ott vannak, és tudják, hogyan lehet teremteni, alkotni. Én magam ebben a módszerben hiszek.
Az artistáknak a Vízi Színházban meg kell küzdeniük a nyitott tér adottságaival – a széllel, a bogarakkal, ami a benti térben nincsen. Ez megnehezíti a produkciót?
– Igen! Nehéz! Finomítani, igazítani kell. De mindig tartani kell a színvonalat, de figyelni kell a biztonságra is, ami alá nem szabad menni, mert akkor már a produkció sérül. Az előadás üzenetének el kell jutnia a nézőkhöz.
Ön koreográfus-rendező, nem hiányzik az igazi táncszínház?
– A legutolsó darabunk a Non solus (nem csak) kétszemélyes nagyon komoly előadás. Gyakorlatilag a világon egyedülálló táncszínházi mű, amely a cirkusz és a tánc keveréke. Ketten játsszák, egy artistaművész, Illés Renató és egy táncművész, Zsíros Gábor (akik ma este is fellépnek a duó trapéz számban) –, Gábor táncos, de két éve neveljük őt artistává, teljesen átjárja a két műfaj.
2017-ben találkozunk?
– A Non Solus- al?
Például…
– Remélem! Az nem egy könnyed előadás, mini operának mondható, Bízom benne, mert gyönyörű mű. Mi hozzuk boldogan!
Látványos volt a művészek megérkezése, itt kihasználták a színház adottságait, a lépcsőt és a két szektort elválasztó teret. Az előadás lélegzetelállító gyakorlatokból állt, volt eleje, vége, összekötő része, vagyis keretes mű. Voltak humoros részei. A jelmezek különlegesek, ahogyan a fény játéka, vagy az időnként élő zongorajáték, amely ötvöződött a felvett zenei anyaggal. Komplex, ahol minden apróság ott van és akkor, amikor helye van, szinte észrevétlenül, mégis így teljes, pontos, precíz. Az artisták teljesítménye izgalmas, bámulatba ejtő, a nézők lélegzetvisszafojtva nézik, még tapsolni is elfelejtenek, ami nem azt jelenti, nem tetszik, hanem azt, hogy magával ragadó az előadás, és ámulatba ejt. Vági Bence látásmódja egyedi, mert olyan egységes előadást hozott ismét létre, amely újszerű. Nem kimondottan cirkusz, hanem magas fokú művészet, amelyben cirkuszi elemek is találhatók. Egy különleges világba vitte el a nézőt, ahol az előadás idejére gyönyörködhettünk a művészek által varázsolt látványban. A bogarakkal a fellépő művészeknek meg kellett küzdeniük az előadás közben, és a szél is elég erős volt, ami nehezebbé, és még izgalmasabbá tette az estét.
Az artisták: Bogdán Bettina (tissue, /szalag/), Farkas László (dobó akrobatika), Herczeg Richárd (kínai rúd), Illés Renátó, (duett trapéz, kézegyensúly), Lakatos Leonetta (lengő drót), Markocsány Lóránd (gurtni), Pintér Áron (lengő drót), Veress Zsanett kézegyensúly), Wittmann Csilla (dobó akrobatika), Zsíros Gábor (duett trapéz). A felsorolásból az is kitűnik, mit láthatott a közönség. A műsort színesítette: Czigány Judit énekével és Elek Norbert zongorajátékával.
A háttérben dolgozó alkotók: Csanádi Judit díszlettervező, asszisztense Klimó Péter, Kasza Emese jelmeztervező, Pető József világítástervező. Zeneszerző, zenei rendező Sárik Péter, a másik zeneszerző, elektronikus hangszerelő Terjék (Fiddler) Gábor. Az előadás dramaturgja Böhm György és Zöldi Gergely.
A rendező munkatársa Pócsik Henrietta, a rendező-koreográfus Vági Bence művészeti vezető.
A fotókat Babák Zoltán készítette.
