Muslincák: az éneklés a mi kohéziós erőnk

Muslincák

Ahogyan a muslincafelhő körbeveszi a cefrét, éppoly szorosan kapcsolódik az erre a névre keresztelt férfikórus a bor-és pálinkadalokhoz. Műsoraikban jókedvre hangoló dallamok kapnak helyet, előtérbe helyezve a férfiaknál egyébként is közkedvelt témákat, a szerelemet és a nőket.

A Muslincák augusztus 15-én harmadszor, egyben idén nyáron utoljára léptek a Zenepavilon színpadára. A 18-20 fős állandó létszámmal működő kórus szinte teljes hangerőbedobással képviseltette magát, és hozott ízelítőt a legutóbbi Halas napokon előadott műsorszámaikból.

– 2007-ben alakultunk, vagyis most fordulunk a 10. évükbe. Az első szereplésünk óta persze sok minden történt. Változtak a munkakörük és az életviszonyok, akadtak, akik nem tudták folytatni, de szerencsére újak is csatlakoztak. A kulisszák mögött komoly munka folyik. Hetente két próbánk van, őrizzük a már megtanult dalainkat, de igyekszünk frissíteni is, mert elég sok felkérésünk van – tájékoztat Iváncsó József karvezető.

Mint elmondta, az éves menetrendben vannak biztos bástyáik is. A legfontosabb a közeledő Szilvanapok, ahonnan sohasem hiányozhatnak, de rendszeresen fellépnek advent időszakában, március 15-én, a nemzeti összetartozás napján, ill. ezen a helyszínen is.

– Szeretünk énekelni, ez a kohéziós erőnk – erősíti meg Sebők László, a kórus egyik oszlopos tagja. Nagyon különbözőek vagyunk. Vannak közöttünk idősebbek és fiatalabbak is, de mindannyian szeretjük jól érezni magunkat és megőrizni azt a hagyományt, ami Szarvason már régóta létezik. Kiderítették ugyanis, hogy Benka Gyula volt az első, aki az 1800-as évek vége felé létrehozta az első férfikórust, ami azóta ilyen vagy olyan formában folyamatosan jelen van a településen.

Hangsúlyozta, a „klub” nyitott, vagyis kedve és elhivatottsága szerint bárki csatlakozhat. Nem szükséges előképzettség vagy előzetes tapasztalat, elegendő megfelelő hangi adottságokkal rendelkezni. Különösen a fiatalokságot szeretnék megszólítani, akik a kórus számára az utánpótlást jelentenék.

Rámutatott továbbá, hogy fontosak az ilyen társadalmi hálók, amik összetartják az embereket. Legfőképp azért, mert az egyre atomizálódó közegben ezekből lehet igazán erőt meríteni.

– Ez olyan, mint egy építmény. Ha ugyanis csak téglákat szórunk szét az udvaron, azok puszta téglák, de ha összerakjuk őket, akkor már háznak nevezhetjük, később akár otthonnak. Mi is ilyen filozófia mentén működünk, életkedvet, örömet nyújtunk egymásnak, és reméljük, a közönségnek is – fogalmazta meg a kar mögött rejlő gondolatiságot.

A röpke húsz perces műsort még sokan hallgatták volna, és még hosszasan ücsörögtek a székeken. A férfikórust tagjait is oda vezette következő útjuk. A pavilon melletti vendéglátó egységben mutatták meg, hogy a folyékony nedűket nem csak verbálisan szeretik.