A vörös bestia elszabadult Szarvason

Pikali Gerda és Kautzky Armand

Pénteken este az V. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál utolsó előtti darabjával folytatódott a programsorozat. Ezúttal az Újszínház mutatta be Vaszary János A vörös bestia című bohózatát Pozsgai Zsolt rendezésében.

Vaszary János színész, színigazgató, rendező, színműíró, művészcsaládból származik. Nagybátyja Vaszary János festőművész, húga Piroska színművésznő, öccse Gábor író. Felesége, Muráti Lili szintén színművésznő volt. Írói tevékenysége elsősorban kabaré jelenetekre és bohózatokra korlátozódott. Ami érdekes, az az, hogy a mai Újszínház épületében működött az egykori Andrássy úti Színház is, amelynek 1934–36-ban rendezője, majd főrendezője volt Vaszary János, később tulajdonos igazgató is lett.

A pénteki előadást teltházzal, pótszékekkel kezdték el játszani. A darab, ami az 1930-as évek elején, egy velencei szállóban, a Hotel Lidoban játszódik, egy – másfél nap eseményeit mutatja be Félix, bankigazgató (Kautzky Armand) szemszögéből, aki azért utazott Velencébe, hogy egy rézbányával kapcsolatos üzleti ügyben találkozzon G. B. Morrison amerikai pénzemberrel (Nagy Zoltán).

De a bankigazgató itt találkozik menyasszonyával Lucile-lal (Nemes Wanda) is, aki Riminiből érkezett a szüleivel, Félix jövendőbeli anyósa (Kökényessy Ági) nagyon konzervatív, Lambert a jövendő após, aki egyben üzlettársa is (Incze József) viszont cinkosan kacsint Félixre az események alatt: „de előbb a házasság, és csak azután!” mondat többször elhangzik. A közös vacsora előtt eltűnt Félix összes nadrágja, és a férfi felül szmoking kabátban, alul egy kínai tűznyelőtől kölcsönkapott bő, tarka, aranybojtos fellépő nadrágban egyoldalúan vitatkozik a szállodai boyjal (Varga Ádám) – aki csak olaszul beszél –, hogy szerezzék vissza a nadrágjait. Félix a 69-es szobában lakik, ami ezután a történések színterévé, de leginkább egy képtelenebbnél, képtelenebb helyzetek központjává válik. A hideg, udvarias hoteligazgatón (Vass György) kívül, váratlanul megjelenik Félix egykori osztálytársa és barátja Basil, a gazdag magánzó (Jánosi Dávid), aki kisegíti barátját egy nadrággal, ami kicsi rá. Lamberték látogatásakor éppen „préseli” bele magát a nadrágba, amit a konzervatív asszony elképedve néz. De mindez semmi, mert a fürdőszobából előkerül lenge vörös ruhában egy nő, aki ráugrik Félixre, mintha ismerné. Az anyójelölt az ájulás határán, az apósjelölt menti a helyzetet, a menyasszony elképed. Evelin (Pikali Gerda) pedig ezután még többször hozza lehetetlen helyzetbe hősünket, mindig vörös ruhában. Az események hatására menyasszonya szakít Félix-el, az üzletember Morrison bár aláírná a szerződést, de Evelin ezt megakadályozza. Jövendő apósa is kiszáll az üzletből, ezzel a férfi lába alól kicsúszik a talaj, összeomlik minden, amit eddig felépített, mindössze egy nap alatt.

A néző nem érti, miért, csak azt, hogy egy nő tönkretesz valakit. Evelin segítsége a húga, Molly (Koncz Andrea), aki szeretné saját életét élni, ezért szabadidejében férjfogásba kezd. Hálójába Basil kerül, aki nem tiltakozik. Közben persze vannak humoros jelenetek, de igazából ezen nem lehet kacagni, mert ott van a megválaszolatlan kérdés: miért?

Közben még megérkezik a szállodába egy amerikai házaspár Fergusonék (Gregor Bernadett és Szakács Tibor), akiknek állandó szobagondjaik vannak, Félix 69-es szobáját foglalják el, a saját 96-os szobájuk helyett. A házaspár szerepe mindössze annyi, hogy időnként jelen vannak, és tört nyelven beszélnek főleg egymással, ami elég érthetetlen, már azért is, mert, ha kettesben vannak, akkor miért is kell törni a nyelvet? De ez volt a legkisebb gond!

Nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy igazságtalanság történik a színpadon, éppen ezért nem éreztem humorosnak azt, amit talán annak szántak, ha tudom miért is történik, talán „vettem” volna a humoros oldalát is az előadásnak. A végén ugyan kiderül a miért, és az addig Félixel „kegyetlenül” bánó Evelin megszelídül, sőt a barát betölti az elveszett pénzember szerepét is, mégsem tudta feledtetni azt, hogy miért kell valakinek tönkretenni egy másik ember életét. Igazából egy sima beszélgetésből Félix és Evelin között tisztázni lehetett volna mindent. Igen ám, de akkor nincsen előadás.

Kauczky Armand öltözéke az első felvonásban nagyon ízléstelen volt, nem is értem, hogy egy mindig elegánsan öltöző férfi, hogyan mehetett bele abba, hogy ilyen méltatlan helyzetbe hozza a rendező és a jelmeztervező. Megoldható lett volna, ha rövidebb a szára a nadrágnak, az is mulatságos, de a nyitott slicc (még ha ez csak látszat volt is), egyszerűen nem volt korrekt a színésszel szemben – és a nézőkkel szemben sem. A többi jelmez szép, elegáns, a díszlet is teljesen rendben volt. (Díszlet- és jelmeztervező: Berg Glória.)

Bár a darabot nagyon gyengének éreztem, a színészek mindent kihoztak belőle, amit lehetett, mert nagyon jó karaktereket vittek színpadra. Kauczky Armand jól alakította a fejét kapkodó, az eseményeket nem értő, a kétségbeesett, a könyörgő az elkeseredett férfit. Sok színt kellett megmutatnia, ami sikerült. Pikali Gerda a gonoszkodó, majd megszelídült Evelin szerepében két arcát is megmutatta. Nem dívaként, hozta a Félixet tönkretevő lány alakját, inkább kétségbeesetten tette, amit eltervezett, és maga sem gondolta, hogy beleszeret „áldozatába”. A kétségbeesést, a visszafogottságot csak az előadás végén értettem meg, addig nem is értettem játékának lényegét, de így már érthetővé vált Pikali Gerda alakítása, ami nagyon jó volt.

A szülőket játszó Kökényessy Ági és Incze József emlékezetes alakítást nyújtottak pénteken este. Mindketten nagyon jó karaktereket hoztak elő a figurából, akik egyedi jellemükkel üde színfoltok voltak az előadás folyamán. De jó karakter volt a szállodaigazgatót játszó Vass György alakítása is. Jánosi Dávid Basilja laza, „rendben van az élet” figurája ellentéte volt Félix merev, konzervatív jellemének, ettől vált jó alakítássá.

Az előadás olyan volt, mint a bulvár lapok cikkei, szenzációt várt és kapott is, mert a közönségnek nagyon tetszett az előadás, hiszen vastapssal köszönték meg a művészek játékát. Igaz, a színészi játékkal nem is volt baj, mert mindenki a maximumot hozta, tehát a taps, az teljesen megérdemelt volt. De mégis, az Újszínház előző évi produkciója itt a Vízi Színház színpadán (Mert a mamának így jó) megmutatta, a péntek esti előadásnál sokkal többre képes a színház. (Az elmúlt évi előadást is Pozsgai Zsolt jegyi rendezőként és íróként is.)

A fotókat Babák Zoltán készítette.