Mezei Zsuzsának a festészettől és gyermekeitől kerek a világ

20160813-tn_08_15 008

Az élet az örök változásról, lezárásról és újrakezdésről szól. Van, aki ezt kényszerből teszi, míg másokat a kíváncsiság, az új iránti érdeklődés vagy az önmegvalósítás hajt. Mint tudjuk, a nők esetében fokozottan igaz ez a kijelentés, hiszen a gyermekek érkezése általában egy korszak végét, egyúttal egy új kezdetét jelenti. Csak kevesen vannak, akik ott folytatják, ahol abbahagyták. Még kevesebben azok, akik egy addig teljesen járatlan úton indulnak el.

Mezei Zsuzsa ez utóbbi kategóriát erősíti. Két fia születése előtt ugyanis énekesi ambíciókat dédelgetett. Évekig tanult zongorázni, később a Magyar Rádió zenei stúdiójában folytatott tanulmányokat. Hazai és külföldi turnék, rádió-és tévéfelvételek sűrűjében élte mindennapjait, egészen addig, amíg meg nem születtek gyermekei. 1978-ban nagyobbik fia, öt évvel később pedig az öccse.

– Ekkoriban kezdtem el azon gondolkodni, hogy valamilyen civil foglalkozást kellene keresni, és mivel külkereskedelmi főiskolán tanultam, először nyelvekben gondolkodtam. Egy ideig egy tudományos egyesületnél voltam nemzetközi konferencia-szervező, de közben ráébredtem, hogy hiányzik a művészet az életemből. A másik gyerekkori álmom a rajzolás és a festészet volt, ezért elkezdtem magam képezni különböző nemzetközi alkotótelepeken, művésztáborokban, 2006-ban pedig egy EU-s pályázaton elnyertem egy salzburgi továbbképzést – idézi fel a több mint 30 éve történt váltás körülményeit.

Vallja, gyermekei bőven kárpótolták a turnézással együtt járó „cigányéletérért”, az éneklésért cserébe pedig elmélyülhetett abban a művészeti területben, ami számára a legnagyobb örömet okozza.

A Tessedik Sámuel Múzeumban nyílt kiállításán pozitív életszemléletéből és természet közeli gondolkodásmódjából hozott ízelítőt az érdeklődőknek. A tárlat összekapcsolódott egy 52 éves osztálytalálkozóval is. Többek között férje, Dima András is a Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett, szülei pedig az ’50-es évektől 1970-ig sok-sok diákot tanítottak.

Az alkotót dr. Albel Andor pedagógus méltatta, rámutatva a festőnő szépség iránt érzett kötődésére. A képek legfőképp utazásai lenyomatai, de a külföldi táj, különösen Olaszország szeretete mellett munkáin a Körös-vidék és Erdély is helyet kap.

– A kerek világhoz hozzátartozik a jó, a rossz, az árnyék és a napfény egyaránt, ezért szerepel a kiállítás anyagában a Soha többé háború című képem is, ami az első világháború 100 éves évfordulójára készült, és bejárta a fél Dunántúlt. Egy festő életéhez pedig fokozottan hozzátartozik a fény és az árnyék. Ezen kívül pedig néhány kör alakú képet is hoztam, ami ugyancsak a címet erősíti. A szépségek között sok minden jelen van, bár én Európában gondolkodom. Nem jártam még a kontinensen túl, tehát ez az én kis kerek világom. Biztos, másnak nagyobb. Nekem ennyi – fogalmazza meg a kiállítás címével kapcsolatban egy tünékeny mosollyal kísérve, ami azt az érzetet kelti, elégedett mindazzal, amit a Jóistentől kapott.