Hujber Ferenc emberközelből

Hujber Ferenc

Kedden este a film a víz fölött című előadás házigazdája Petenezázi Andrea polgármesteri tanácsadó volt, aki rövid bevezető után hívta a színpadra Szabó Lászlót, a Magyar Teátrumi Társaság Titkárát, aki vendégét zavarba ejtőnek és világlátását karakteresnek aposztrofálva hívta színpadra Hujber Ferencet.

A művész készségesen és őszintén válaszolt Szabó László kérdéseire. Mesélt gyermekkoráról, magányosságáról, a dacról, ami benne volt és a Kazinczy-díjról, amit szakképzős korában kapott, és ezután „legálisan” járhatott könyvtárba. Itt a könyvek mellett VHS kazettákon nézte meg a színházi előadásokat, amelyek nagyon nagy hatással voltak rá. Később gyűjtötte a pénzt, hogy havonta egyszer elutazzon Budapestre színházat nézni. Mesélt arról is, hogy pontosan tudja, nem könnyű vele.

1998-ban forgatták a Közel a szerelemhez című filmet, (rendező: Simon András), amelynek szerepére az utolsó percig castingoltak, ugyanis a rendezőt igyekeztek lebeszélni Hujberről a főiskola tanárai. De a film vele forgott és a művész megkapta a Kritikusok díját, ami elismerés volt számára.

2001-ben mutatták be Sára Júlia filmjét, az Egérutat, ami nem igazán sikerült, de megtanulta, hogy hallgatnia kell érzéseire a munkájával kapcsolatban is. Megtanulta azt is, „ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik”.

Az este meglepetésvendége Gubik Petra volt, aki Dés László – Bereményi Géza Botladozva című dalát énekelte.

Szabó Lászlónak a dalról az jutott eszébe, hogy Hujber is fekete vagy fehér és a művész a fehéret választotta, vagyis hogy ő fehérnek tartja magát, de sokan a feketét látják benne.

2004-ben készült az Állítsátok meg Terézanyut! című film, rendezője Bergendi Péter. A filmbeli szerepe szerint szeretetreméltó, ügyetlen fiú, a színész szerin egyszerűen balfék. Nem érezte jónak az alakított figurát (Fonyó), és kihagyott lehetőségeket.

2002-2004 között nagyon pörgött és pezsgett körülötte a levegő. Akkor lobogott, szinte égett. Sikeresnek, sőt zseninek mondták, amit nem érzett igaznak, ezért otthagyta a Nemzeti Színházat, mert úgy gondolta, hazugság minden, amit állítanak róla, ezért „világgá ment”.

A Valami Amerika 2-ből láthattuk a következő részletet, ami Hujber Ferenc szerint nem igazán jó, az elsőhöz képest.

Forgatta Bacsó Péterrel a Majdnem szűz című filmet, ami a rendező utolsó filmje volt. Itt fordult először elő, hogy nem szólt bele, mert nagyon tisztelte a művészt, az embert.

Gubik Petra a Játszd még! című Presser Gábor – Szevanaovity Dusán dalt énekelte:

„Aki nekem is játszod az élet dallamát,
Kinek süketen fordít hátat a fél világ…
Amíg zenére mozdul itt minden:
A hangom, a léptem, a Föld,
S amíg szerelmet táncolunk rá,
Bármit látsz, s bárhogy fáj,
A hangszered össze ne törd!”

A dal szövege igencsak passzol a színészre, aki elmondta, nem fárasztja a harc, a küzdelem, hogy összerakja a mozaikokat, és hogy látja a következményeket. A fejében ezer szálon futnak az események. Nem a hősöket keresi, mert a hősök nem követendő példák számára, nem vágyik elismerésre. Csak tenni szeretné a dolgát, amit színészetnek hívnak.

Hujber Ferenc az este nagyon kedves, emberi, természetes volt, önismerettel és önkontrollal. Az is kiderült, ezer fokon ég, és két végén égeti a gyertyát. Őszintesége már valóban zavarba ejtő – ahogy Szabó László mondta –, de Hujber Ferenc számára ez az egyetlen járható út.

Bevallom, számomra meglepetés volt a művész, mert többet mutatott magából, mint amire számítottam.

A fotókat Babák Zoltán készítette.