G.E.
Szerda este a 100. előadásához érkezett Szomor György zenéjével és dalszövegeivel, Pozsgai Zsolt Alexandre Dumas regényéből írt szövegkönyve alapján készült musical diadalútja, amit a Békéscsabai Jókai Színházban mutattak be 2011. október 7-én. Azóta nem csak Békéscsabán és Szarvason játsszák teltházakkal, hanem Budapesten a RAM Colosseumban – az ExperiDance – bázisán is sikerrel, folyamatosan műsoron van.
Az előadást megelőzte a Szeparéban rendezett fotókiállítás. A 2012. augusztus 18-i Monte Cristo grófja előadásán a Vízi Színházban készült képekből –, mintegy ezer fotóból– került a falra tizenkilenc kép és egy hatalmas poszter. A fotókon kívül a színház egy szép Haydeé jelmezt is kiállított. A fotókiállítást Babák Mihály Szarvas Város polgármestere nyitotta meg, de Seregi Zoltán igazgató úr is mondott pár kedves szót. A megnyitón az előadás egyik Haydeé szerepét játszó színésznő, Tatár Bianka énekelte – jelmezben – Haydeé dalát.
Az előadásra a Jókai Színház újranyomtatott műsorfüzete, és az előadás zenei anyaga is kapható volt, amit sokan kerestek az elmúlt években. A CD a 2011. évi előadáskor készült.
Szomor Györgyről mit lehet leírni, azon kívül, hogy fantasztikusan jó a hangja, amely nem csak a Vízi Színház nézőterét tölti be, azon is túlszárnyal, végül mindenképpen a hallgató, a néző lelkéig hatol. A szerénysége egekig ér. Énekhangja erős, tiszta, szöveges mondatai halkan, mégis érthetően szólalnak meg. Zenéje kellemes, dalszövege elgondolkodtató, sokatmondó, vagyis igényes előadóművész, és rendezőként is kiemelkedő. Mindez egy személyben Szomor György.
Gubik Petra varázsolta színpadra Mercedes alakját. Alakítása, átalakulásai látványosak, hangja kristálytiszta, kislányos bája a kezdésnél, majd a féltékeny nő, végül a fiáért küzdő anyát jeleníti meg, és érzékeltette hitelesen az érzelmi változást.
Gulyás Attila szép kulturált énekhanggal, átéléssel játssza Edmond Dantes szerepét. A második felvonásban, a párizsi jelenetben lírai. Az előadás egyik erőssége az a jelenetsor, amikor hárman vannak a színen – Monte Cristo – ifjú Edmond Dantes – Mercedes. „Mért fáj még, egy érzés, ami elmúlt rég, a szívemet mért tépi szét a bennem dúló száz emlék.”
A három főszereplőn túl szintén kiváló alakítást nyújtott Bartus Gyula, mint Danglars, Csomós Lajos Fernand, később Morcerf gróf bravúrosan játsszák, szerepüket, ahogy Villefort, az ügyész szerepében Presits Tamás is. A három kalóz: Gerner Csaba, Katkó Ferenc és Liszi Melinda is kitett magáért.
Haydeé szerepében szerdán este mindkét színésznő, akik játsszák a szerepet – Tatár Bianka és Gábor Anita is színpadra lépett –, egyik dalukat csak erre az estére írt szövegrésszel kiegészítve énekelték Szomor Györgynek, illetve Monte Cristo Grófjának. Különleges jelenségek voltak a színpadon.
Vastag Tamást Dumas, a szerző alakjában jó volt újra szarvasi színpadon látni. Mercedes fia, Albert szerepében Bíró Gyula fiatalos szenvedéllyel, jól alakította a megbántott fiú szerepét.
Faria abbé szerepében Szőke Pál a bölcs, idős embert szeretetre méltóan játszotta el, Vadász Gábor, az emberi börtönőrt személyesített meg. Az előadás kezdetén láthatjuk Napóleont, akit eredetileg Czitor Attila személyesít meg, de a szerdai előadáson – bár Szarvason volt a színész –, csak a 100. előadáson a forgatókönyvet író Pozsgai Zsolt bújt Napóleon jelmezébe, egy jelenet erejéig.
Dicséretes a tánckar teljesítménye: Bíró Gyula, Csonka Dóra, Drahota Albert, Földes Roxán, Harcsa Boglárka, Tatár Bianka, Gábor Anita, Janis Zoltán, Korom Gábor, Mészáros Ágnes, Mészáros Petra, Mlinár Péter, Mlinár Zsuzsanna, Nagy Róbert, Petri Viktor, Réger Wanda, Zselenyánszki Bianka.
Mint eddig, most is Gulyás Levente vezényelt és játszott billentyűs hangszeren. A zenekar tagjai: Rázga Áron, billentyűs hangszer, hegedű Benedikfi Zoltán és Hoffman Ágnes, brácsa Szomorné Budai Mariann, cselló Juhász Edit, klarinét Bogdán Gábor, kürt Bereczki Gábor, gitár Cseh István, basszusgitár Pfeff Márton és dob Szumper Ákos.
A előadás dramaturgja Zalán Tibor, a díszletet Fekete Péter tervezte, a jelmezeket Papp Janó. A látvány és a vetítés Madár munkája, zenei vezető és korrepetitor Gulyás Levente, hangszerelő Lippényi Gábor, koreográfus Fejes Kitty.
Az előadást rendezte Szomor György, asszisztense Nagy Róbert volt.
Meg lehet-e unni ezt a művet a sokadik látásra? Egy jó könyvet is többször előveszünk, és újraolvassuk, vagy azért nézünk meg egy filmet, hogy újra és újra átélhessük, mert mindig találunk benne valamit, ami eddig elkerülte figyelmünket. Nos, a színház egy este csodája, egy este varázsa. Egy darabot csak akkor nézhetünk meg, amikor játsszák, akkor lehetünk részesei a varázslatnak, vagyis akkor kell elraktározni az élményt, amikor lehetőség van rá. A CD-t hallgatva szólnak a dalok, de az nem ugyanaz, mint amikor a színészeket látjuk. Válaszom az, hogy nem, nem unom sokadszorra látni ezt a varázslatot, mert elbűvöl, akárhányszor nézem meg az előadást.
És, hogy nem csak nekem tetszett, bizonyítja, hogy a közönség felállva tapsolta meg a 100. előadást és köszöntötte a fellépő művészeket. A végén 100 lufit osztottak ki a nézőknek, amelyek egyszerre emelkedtek a levegőbe. Ezután a mocsári ciprusok előtt igazán pazar tűzijáték hirdette és ünnepelte a 100 előadást.
Csütörtökön és pénteken este ismét találkozhatnak a nézők Monte Cristo Grófjával a Vízi Színház színpadán, Szarvason.
A fotókat Babák Zolán készítette.
