Gulyás Attila, a polihisztor színművész

Gulyás Attila

Gulyás Attila a Békéscsabai Jókai Színház Junior Príma díjas színművésze számtalan előadásban játszott és játszik. Prózában és dalokban is magabiztosan mozog a színpadon. A Lila ákác szarvasi bemutatója előtt szerettem volna beszélgetni a művésszel, de az előadás elmaradt, a Vesztegzár a Grand Hotelben bemutatója előtt beszélgetünk néhány szerepéről, hiszen ezeknél jóval több darabban játszott főszerepet, köztük az évad egyik kiemelkedő előadásában a Mario és a varázslóban Cipolla szerepét.

G.E.: Attila az elmúlt évadban sokkal többet játszottál a Jókaiban, mint ezt megelőzően, ráadásul három főszerep volt közöttük. De menjük egy kicsit vissza az időben, nekem az első nagyon jó előadásod Egressy Zoltán tollából a Sóska, sültkrumpli volt, ahol három nagyon jó színész lenyűgöző játékot hozott létre. Te az önimádó, piperkőc bírót játszottad, hogyan emlékszel rá?

Gulyás Attila: Nagyon fárasztó próbafolyamat volt, nehezen tudtunk koncentrálni, és aztán pedig amikor megéreztük a figurát, elkezdtük játszani, akkor már nagyon élveztük a játékot. Volt olyan előadás, amikor elkezdtem nevetni, a Csomi (Csomós Lajos) folytatta és Bartus Gyula is, végül már a közönség is velünk nevetett. Nagyon szerettük játszani. A közönség megérzi, ha mi színészek is szeretjük az előadást. Szerettük játszani, háromszereplős darab, minden színész álma.

G.E.: A következő nem is lehet más, mint a Kabaré Konferansziéja, szenzációs alakítás volt…

G.A.: Nagyon örültem neki. Ez egy álomszerep. Kihívás volt. Zenés darab, amiben próza is van és a színészi kvalitások is fontosak. Nagyon, nagyon szerettem játszani. Nagy koncentrációt igényelt. Jó volt játszani.

G.E.: Az elmúlt év szeptemberében a Tévedések vígjátékában kettős szerepet játszottál Dromiot, ez egy igazán vidám, de nem könnyű, mert szinte állandóan színen vagy…

G.A.: Shakespeare-t jó játszani és Csiszár Imrével dolgozhattam együtt, ami nagyon jó volt számomra, sokat követelt, sokat tanultam tőle, ahogy partneremtől, Bezerédi Zoltántól is, akivel szintén öröm volt dolgozni, hiszen Ő Kaposváron kezdett. Csodálatos volt nézni a hozzáállását.

G.E.: A Vesztegzár a Grand Hotelban egy Rejtő adaptáció, ahol Decer tanárt játszod…

G.A.: Le a kalappal, ahogy meg lett „csinálva”. Szórakoztató előadás született. A közönség nagyon élvezi. Decer fontos szerep, de három-négy jelenetem van.

G.E.: Thomas Mann Mario és a Varázsló című művének színházi változata Zalán Tibor nem mindennapi adaptációjával és Kovács Frigyes nem szokványos rendezésben, került színpadra, ahol Cipollát játszod. Milyen Cipolla? Hogyan élted meg a negatív hatást, ami Cipollából árad?

G.A.: Nehezen! Nehéz volt, de vannak színészként olyan szerepek, amiket eljátszani kihívás, ilyen Cipolla szerepe is, az első háromban benne van. Nagyon örültem neki, de rettegtem is tőle. Az a félelem, amit Cipolla kelt az emberekben megijeszt, de vannak Cipolla emberek, akik félelmet keltenek a másikban. Kicsit megrémített, de aztán rájöttem, hogy az előadás végén le kell venni, és járni kell. Cipolla egy reményvesztett, önimádó, elkeseredett ember, aki készül a halálra.

G.E.: A harmadik főszerep a Lila ákác, amiben egy álmodozó fiatalembert játszol, aki mellet elmegy a nagy szerelem, amit későn vesz észre. Milyen ember Csacsinszky Pali?

G.A.: A story nem igazán vonzott, aztán az előadást dramaturgiailag is megváltozatták, az eredeti szövegkönyvhöz képest, a végére teljesen átélhető volt, ráadásul úgy, hogy rájöttem, hogy nekem volt pontosan ilyen személyes élményem ezzel kapcsolatban, amikor elengedtem valakit, szinte pontosan így, ahogy Csacsinszky Pali, így tudtam teljesen átélni az előadás végét.

G.E.: Szépen adtad elő a dalt…

G.A.: Nagyon jó, hogy a színház csak élőzenével dolgozik, mert így a karmester figyel a színészre és a zeni hangzás nagyon jó.

G.E.: Rendezel. A Gyulai Várszínházban is bemutatták a Rómeó és Júliát, a Színitanház II. évfolyamának vizsgadarabját, ahogy olvastam, nem hagyományosan rendezted. Mesélnél róla?

G.A.: Igen, igen. Három fiatallal valósítottuk meg a Rómeó és Júliát, úgy, hogy az első felvonást csak egy lány játszotta végig, minden szerepet. Nagyon meghúztuk a darabot. A Júlia monológot átvittük a második felvonásba. Pozitív, szakmai kritikát kapunk, nagyon örültem neki, és annak is hogy megcsináltuk.

G.E.: Tanítasz?

G.A.: Nem, csak Zoli (Seregi Zoltán igazgató) megengedi, hogy rendezzek.

G.E.: Vannak rendezői ambícióid?

G.A.: Persze! Vannak. A színházban minden érdekel, a díszletezés, a fényezés, ez polihisztor munka, az a jó, ha mindenbe belekóstol az ember. Igazán a pedagógiai része érdekel nagyon. Magamat is nézem, meg kell tanulni, hogyan tudom átadni az instrukciókat, megfogalmazni azt, a színész hogyan építse fel szerepét. A pedagógia része érdekel.

G.E.: Melyik szereped volt a legkedvesebb? – bár, ahogy néztem hosszú a lista?

G.A.: A Cipolla fontos, de a Vörös és fekete is nagyon fontos volt, nagy hatással volt rám, mert ott sokat tanultam.

G.E.: A dzsungel könyve Mauglijaként nemrég Amerikában jártál Csomós Lajossal és Gerner Csabával…

G.A.: A New York-i székhelyű Pilvax Players Társulat egy kísérletező színház, sok neves színész, rendező került ki innen, ott van egy magyar kísérletező színház is, ott játszottuk el. Nagyon érdekes volt, jó volt ott lenni.

G.E.: Következő évad?

G.A.: Öt szerep vár rám!

De hamarosan kezdődik az előadás, mennie kell! Köszönöm a beszélgetést!

Fotó: Babák Zoltán