Szétlövés döntött a VII. Kispöcs Kupán (Vigyázat, felnőtt tartalom!)

20160827-IMG_9288

Létezik egy szarvasi városi legenda, miszerint a Körös mélyebb bugyraiban évről-évre lezajlik egy alternatív horgászverseny, ahol nem azt díjazzák, aki a legnagyobb halat fogja. Utánajártunk. Igaz. Hetedik alkalommal rendezték meg ezt a méltatlanul kevés figyelmet kapó interregionális horgászversenyt, a Kispöcs Kupát.

Barátok közötti horgászversenyként indult a Kispöcs Kupa… és mind a mai napig az is maradt. Mint ilyen, majd minden komolyságot nélkülözött. Ha szóba kerül, egyedül talán a díj őrzésének szigorú feltételei tudják letörölni a mosolyt a résztvevők arcáról, elvégre ki a fene szeretne a hálószobájában az ágya egyméteres körzetén belül egy fél hatot mutató trófeát őrizni? Ráadásul komolyan is veszik ezt a feltételt. Bizottság ellenőrzi, de erről majd később.

A verseny kifejezés kicsit megtévesztő, ugyanis az itt szinte senkit sem érdekel, hogy ki fogta a legtöbb halat. Kivéve azt, aki fogta. Mindenkinek megvan a maga titkos módszere és felszerelése, amire esküszik. Utóbbiak, ill. a fogásmennyiség között nem találtunk összefüggést ott töltött időnk alatt, de úgy tűnik, a fekete mágiába hajló titkos módszerek és csalik már inkább befolyásolták a végeredményt.

Az idei győztes, Csorvási Sándor vaníliás csalijának köszönhetően hat kilónyi vörösszárnyú keszeget, vagy dévért mutatott be déli tizenkét órakor, a verseny lefújását követően a versenybíróság előtt. Az eredményhirdetésen természetesen neki is jár egy kézfogás, ill. rövid taps, de díjat nem kap.

Itt mindenkit az érdekel, hogy végzett-e mögötte valaki, mert a versenyen a legpechesebb versenyzőt, ill. csapatot értékelik. Nem a legügyetlenebbet, mert ebben a műfajban valószínűleg értelmezhetetlen a kifejezés, bár az elgondolkodtató, hogy két egymás mellet levő állásban valaki fog húsz-harminc egyforma halat, tőle öt méterre a másik meg semmit. A két fődíjat a legkevesebbet fogó egyéni horgász, ill. csapat viheti haza. A kettő között nagy eséllyel van átfedés, de akár történhetett volna másképp is.

Az idén ketten nem fogtak semmit, P. Kovács Gergely és Józan Kálmán. Közöttük szétlövés döntött. Mindketten választhattak állást. A szétlövés az első halig folyt. Szenzációs formaidőzítéssel P. Kovács Gergely győzött, aki azt a helyet választotta, ahol addig a legtöbb halat fogták. Igaz, csak egy távoli rokonát sikerült horogra tűzni a korábban innen kiemelt keszegeknek. Ha a távoli rokon csak egy kicsivel kisebb, akkor a horgon levő csontkukac ette volna meg, de méret nem számít. Igaz, a mérleg mérési tűréshatárán belül, de szabad szemmel még éppen látható volt. Ez döntött.

– Az edzésmunkánk mindkettőnknek nagyon megfelelő volt – jelentette ki Józan Kálmán a saját és csapattársa, Brednár Zoltán nevében. – Mindketten nagyon felkészültünk a versenyre, de úgy néz ki, hogy most az idegek olyat tettek, hogy az összes hal elment a környezetünkből. Szegény barátomnak összejött az az öt darab apróság, de nálam nem tudom, mi történhetett. Majd próbáljuk elemezni a történteket. Valószínűleg a pálya, a vízhőmérséklet, a szél meg ilyesmik játszottak közre, hogy ezt a szép helyezést sikerült elérni. Reméljük, jövőre megváltozik és előre tudunk lépni. Azon leszünk – mondta a nagykőrösi csapat szerencsétlenebb tagja, aki köteles az elkövetkezendő egy évben az ágya egyméteres környezetében jól látható helyen tartani az ereklyét.

A VII. Kispöcs Kupára három csapat nevezett. Szarvas – Békés (Bálint László, Hovorka András, Vincze Tibor), Kecskemét – Bács-Kiskun (Csórvási Sándor, P. Kovács Gergely, Kovács Tamás) és Nagykőrös – Pest megye (Józan Kálmán, Brednár Zoltán) csapatai. Minden sportszerűen zajlott.

Első Bács megye 7,46, második Békés 2,22, majd Pest 0,13 kg-mal, így a Nagy Fekete Lófütty Kupa is Nagykőrösön őriztetik egy évig. Amennyiben nem tud egy csapat három főt kiállítani, abban az esetben a kevesebb szerencsével járó tag eredményét duplázzák meg, áll a versenyszabályzatban. Jelen esetben a nullát.

A Nagy Fekete Lófütty és a Kispöcs Kupa is hagyományos díj, miután hetedik éve rendezik meg ezt a nemzetinek tekinthető versenyt. A díjazottak egyáltalán nem negatív élményként élik meg ezeket a díjakat, állítja P. Kovács Gergely, az Ellenőrző Bizottság egyik tagja.

– A versenykiírásban egyértelműen szerepel a tartás helye ezeknek a díjaknak. Egy évig a kupát a kiírásnak megfelelően az ágyunktól egy méteres távolságon belül, jól látható helyen kell tárolni. Ha éjszaka esetleg felébredünk, jusson eszünkbe, milyen díjat nyertünk – tájékoztat az alapszabályban foglaltakról.

– Ezt a kupát nem elég hogy ott tartja a kedves nyertes, ill. vesztes az ágya mellett. Ezt ellenőrizheti is az Ellenőrző Bizottság, aminek P. Kovács Gergely és Csorvási Sándor a két tagja. Nem átallottak átutazni Szarvasra, hogy megnézzék, hogy valóban ott és azon a helyen tartja a nyertes –mint vesztes– a kupát, ahol annak lennie kell. Ez meg is történt. Én tanúsíthatom, mivel két ízben sikerült magamhoz ragadni ezt a szép díjat – igazolta az előtte szóló P. Kovács Gergelyt Hovorka András, a szarvasi csapat tagja.

Történt ugyanis korábban, hogy kiszállt hozzá az Ellenőrző Bizottság. Az ellenőrzöttet egy vírus éppen ágynak döntötte, mikor a hivatalos küldöttség megérkezett. Megörült, hogy látogatni jöttek, de pillanatok alatt szertefoszlatták örömének eme forrását, mert a Kecskemétről érkező bizottság két tagja közölte, hogy hivatalos ügyben járnak el. Hol őrzi a díjat? Szerencséje volt, mert a szabályok megszegése komoly büntetést von maga után. Egy plusz év őrzést. Ágy mellett. Egy méteren belül. Nem nagy a díj, nem kell kerülgetni, na de akkor is!

Egyébként először neki volt meg az esélye arra, hogy zsinórban háromszor nyerje el a trófeát. Ha sikerült volna, akkor megkapta volna az “örökös kispöcs” címet, amit ugyan nem kell a személyigazolványába bevezettetni, de lemoshatatlanul rajta maradt volna. Megúszta. Most egy évig Józan Kálmánt figyelmezteti minden reggel és este a díj, hogy valamit változtatni kell a megfelelőnek tartott edzőmunkán, ha nem akarja a címet örökre megtartani.

További sportsikereket!