„Jóéjszakát”, Mama!

Dósa Zsuzsa és Zsurzs Kati

Pénteken este a Cervinus Teátrum az újjá varázsolt Margócsy Gyula Kamarateremben mutatta be Marsha Norman: „Jóéjszakát”, Mama! című színművet Zsurzs Katalin és Dósa Zsuzsa főszereplésével, Varga Viktor rendezésében.

Kétszemélyes előadást színpadra állítani mindig merész vállalkozás, mind a rendezőnek, mind a színészeknek, hiszen kettőjüknek kell a nézők figyelmét fenntartani másfélórán keresztül. Vagyis jónak kell lenni a darabnak, a színészeknek és a rendezőnek is. Ráadásul az előadás folyamán sok tárggyal dolgoztak a színművésznők. Nagy Szilvia, aki ezúttal nem csak a jelmezeket, hanem a díszletet is tervezte, a fehér bútorok, a pasztellszínű ülőgarnitúra színpadra vitelével barátságos lakást teremtett. A konyha-szoba – amit a néző lát – két nő otthona, Thelma – Zsurzs Katalin – és Jessie, a lánya – Dósa Zsuzsa. Az anya TV-t néz, a lánya jön – megy a lakásban, látszólag nincs konfliktus köztük, egészen addig, ameddig Jessie be nem jelenti anyjának, hogy….

Nem folytatom, hiszen elmondanám az előadás lényegét. Két nő él egy lakásban, mégsem ismerik egymást, elmennek egymás mellett. A gyermekkor évei alatt sem, és Jessie válása utáni együtt töltött időben sem tudtak közel kerülni egymáshoz. Ez azonban nem látszik a külső szemlélő szemében. Ám Jessie bejelentése után elkezdődik egy párbeszéd anya és lánya között, Thelma kétségbeesetten küzd lányáért, Jessie eltökéltsége azonban megingathatatlan. A történet mindössze pár óra alatt játszódik – egy este történései –, azonban ez a rövid idő megváltoztatja viszonyukat, vagy mégsem? Múltbéli döntéseik, tetteik hangsúlyosabbá válnak, szembesülniük kell önmagukkal és egymással.

Az előadás végig feszült, mindkét színésznő megteremtette a katarzist, amely eggyé vált. A feszült pillanatokat néha ártatlan kérdés oldja fel: „kérsz kávét?” És a néző lélegzethez jut. Thelmának is és Jessie-nek is volt némi igaza, néha egyet lehetett érteni velük, azonban mégsem lehet azonosulni sem Thelmával, sem Jessie-vel, ennek ellenére nagyon megérintett az előadás. E kettősség okát a színésznők valóban nagyszerű játékában, és természetesen a rendezésben látom.

Hogy milyen Thelma és milyen Jessie? – valljanak a színésznők, milyennek is látják az általuk megformált figurákat.

Zsurzs Kati: Thelma sokat elmond magáról az előadásban. Elfojtott indulatokkal, hazugságban él. Egyszerű asszony. Vannak titkai, amit azért nem mond el, mert úgy gondolja, ezzel védi lányát. Túlélő típus, mégis esendő. Inkább sajnálja lányát, mint szereti.

Dósa Zsuzsa: Jessie nem veszi könnyen az akadályokat, nem tud kapcsolatokat teremteni, epilepsziás rohamai magányossá tették. Nincsenek döntései, sodródik az élettel. A nagy bejelentése az egyetlen, amit maga döntött el, nem hirtelen elhatározás, egy hosszabb folyamat vége.

Galambos Edit: Nem segélykiáltás Jessie bejelentése?

Zs. K.: Nem! Azért, mert a választ Jessie nem akarja hallani.

D. Zs.: Jessie végig nyugodt, mert tudja, eldöntött valamit, ami csak a saját döntése, de még válaszokra vár, amit anyjától akar hallani. Jessie lelkileg beteg, reményvesztett nő.

G. E.: Ketten álltok a színpadon, kettőtöknek kell lekötni a nézőt…

D. Zs.: Szeretem a kevés szereplős előadásokat, de sokkal nagyobb a felelősség is.

Zs. K.: Zsurzs Kati: Sokkal jobban kell figyelni a másikra.

G. E.: Ahogy a próbán és utána láttam, nektek is van konkrét elképzelésetek, amit tenni szeretnétek a színpadon és Viktor (Varga Viktor rendező) ezt tolerálja.

D. Zs.: Viktornak megvan a maga elképzelése, koncepciója az előadással kapcsolatban, de mi a színpadon vagyunk, és mozgás, tevékenység kell, hogy ne csak üljünk és beszéljünk el egymás mellett, így mi is elmondjuk, hogy mit szeretnénk, és Viktor megnézi és eldönti maradhat-e vagy alakít még rajta egyet.

G. E.: Jessie miért mondja el Thelmának, mit szeretne tenni, hiszen ez kegyetlenség?

D. Zs.: Jessie ezt nem tökélte el, abban a pillanatban döntött, egész addigi jelenléte arról szólt, hogy megmondja vagy ne, de több dolgot tudni szeretne még és másképp nem jöhetne létre a beszélgetés. Tiszta vizet akar önteni a pohárba, de egyúttal számon kérni is, hiszen nem volt bensőséges a viszonyuk. Talán csodában reménykedik.

Zs. K.: Szerintem sok mondanivalója lenne Jessie-nek, én pedig állandóan kibillentem, mert Thelma nem akar változást, neki pont jó, ahogy van. A nézőnek meg el kell gondolkozni, mert előtte van a nagy beszélgetésnek, vagy már nincs lehetősége rá. Biztos, hogy néhány emberben sebeket tép fel, de a sebek begyógyulnak, csak beszélgetni kell.

G. E.: Miért ezt a darabot választottátok?

Varga Viktor: A Hazárd keringő is komoly volt. De jólesik a léleknek néha az ilyen komolyabb műfajú előadás. Színházat építünk, és a szarvasi nagyon jó, értő közönség, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, és vágyik ilyen előadásokra is.

G. E.: Ki választotta?

V. V.: Zsuzsa találta. Ő mondta, hogy szeretné eljátszani.

G. E.: Mit mutatnál meg a nézőknek?

V. V.: Azt, hogy emberek vagyunk, hogy ugyanazt a butaságot, ostobaságot követjük el, mint elődeink. Azt, hogyan éli meg az ember, ha úgy érzi, feleslegessé válik. Minden kornak vannak társadalmi problémái, amikről nem beszélünk. Az anya hazudik, mert azt hiszi, ezzel védi gyermekét, de rosszat tesz vele. Nem beszélünk betegségekről, mert tabu téma, pedig a betegnek talán jól esne beszélgetni, mert akkor érzi nincs egyedül. A darab szembesítés, pikírt humorral átszőve, de mindenképpen rólunk, emberekről szól.

G. E.: Két fantasztikus színésznő a színpadon…

V. V.: Imádom mind a kettőt! Úgy teltek el a próbák, hogy észre sem vettük az idő múlását. Jó próbálni, mert mindketten tesznek hozzá. Apró építőkövekből épül fel az előadás. Remélem a közönségnek is tetszeni fog.

Októberben még látható lesz az előadás, aki teheti, nézze meg, érdemes!

A fotókat Babák Zoltán készítette.