Kevés gyerek kapja a meg a „minden napra egy meséjét”

20161001-tn_10_06 005

Az esti mesénél nincs nagyobb dolog a világon, mert ezzel szerettetjük meg a gyerekekkel az olvasást, az irodalmat, készítjük fel az iskolára és egy olyan életre, amelyben helye van a könyvnek – vélekedik Harencsárné Liska Mária. A könyvtáros úgy látja, e tekintetben nem túlságosan kedvező a kép. A megkérdezések alapján a családok egy el nem hanyagolható része nem szán időt a lefekvés előtti olvasásra, vagy egyszerűen tévénézéssel spórolja meg ezeket a perceket. Pedig a közösen eltöltött idő a szakemberek szerint nemcsak a gyermek értelmi fejlődése szempontjából fontos, hanem erősíti az anya-gyermek kapcsolatot is.

A Szarvasi Városi Könyvtár a meséket, kiemelten pedig a népmeséket célozta meg október 1-jén. A kisgyermekes családoknak kedvezve, hétvégére időzítette népmese napi rendezvényét, amelynek keretében számos formában állították középpontba a mesehősöket.

– Ma egy különleges alkalmat terveztünk. Azt szerettük volna, hogy a mese mindenféle formáját megismerhessék a gyerekek. Először Harencsár László mesemondót hallgatták meg zenés kísérettel, majd bábszínházat láthattak, nemsokára pedig sorra kerül a papírszínházi bemutató. A történetek között volt népmese, műmese és saját írású szerzemény is – foglalja össze a délelőtt programját az intézmény munkatársa.

A bevezetőben megemlékeztek Elek apóról, akinek egy külön kis asztalkát szenteltek. Rajta kaptak helyet a Benedek Elek gyűjtéséből származó kötetek. Ezt követően a szarvasi mesemondó húzott elő két történetet a tarsolyából. A csiga Csabáról és egyéb kisállatokról szóló bűbájos elbeszélések után a mesefolyam a paraván mögül folytatódott. Kovácsné Tímár Ildikó és Harencsár Lászlóné nagy fába vágták a fejszéjüket. Marék Veronika egyik meséjét bábjátékká adaptálták, és felavatták az Ifjúsági Közösségi Térben elhelyezett óriásparavánt.

– Gyakran járunk a könyvtárba. A lányaim már 11 évesek, és nagyon szeretnek olvasni, de a 4 éves kisfiamat is elhozom. Ő még gyakran odamegy a játékokhoz, de felfedezte már a könyvtárat, és könyveket is viszünk haza – árulja el Gódor Annamária, aki a népmese napját is kihasználta arra, hogy meséljen gyermekének.

A mesék után az érdeklődők kedvére válogathattak a kínálatból. Volt, aki közelebbről is szemügyre a bábokat, míg mások inkább az alkotásba vetették bele magukat. A legkisebbek még csak barátkoztak az intézmény közegével, amire nagy segítséget jelentettek a polcokon sorakozó játékok.

– Nekem evidens volt, hogy a gyermeknek olvasni kell, hogy fejődjön a képzelete. Én is ezen nőttem fel, és a kislányomnak is többségében azokat a meséket olvasom, amiket valamikor én hallgattam. Nálunk a napi rutin része, hogy fürdés után elolvasok egy mesét, és egy dalt éneklek. Bárhol alszik, a mese kötelező – vallja Fabó Ágota, aki számára édesanyja révén a könyvtári közeg a mindennapok részét jelenti.

A mesélés a déli harangszóval egy rövid időre megszakadt, de csak az esti órákig, amikor az anyukák által újra életre keltek gyermekeik kedvencei.