A mássalhangzók világától a szlovák himnuszig

20161007-tn_10_12 013

Nem tudok szlovákul – szögezte le rögtön a szlovák nyelv rejtelmeiről tartott előadásában dr. Janurik Tamás. Mint mondta, csak törve beszéli a nyelvet, viszont nyelvész professzorként, ha kell, bármilyen nyelv jellegzetességeit hosszasan tudja taglalni. A Nyitott Könyvtári Hét zárásaként meghirdetett programra sem „dögunalmas nyelvtani táblázatokat” hozott, a témát a szlovák nyelv szláv nyelvek közötti elhelyezkedéséből kiindulva, a különválásán keresztül a nyelvi érdességekig boncolgatta.

– A nyelv jellegzetességei közé tartozik, hogy a ’g’ helyett ’h’ hangot ejtenek. Ilyen pl. Prága, amit Prahaként mondanak ki. A másik ilyen különlegesség a magánhangzónélküliség, vagyis azok a rövid szavak, amik csak mássalhangzóból állnak. Ezekből összesen 36-ot gyűjtöttem össze, amikkel a magyar ajkúak nehezen boldogulnak – említ néhány sajátosságot az előadó.

A nyelv keletkezéséről elmondta, a szlovákok a hun birodalom összeomlását követően, az 5. században kerültek erre a területre, tehát amikor a magyarság megérkezett a Kárpát-medencébe, szláv népek vették őket körbe. Ebből kifolyólag számos kifejezést átvettek, ill. a kialakult mezőgazdasági kultúrát átörökítették. Kiemelte, a két nép nyelve és történelme között is számos párhuzam felfedezhető: az írásbeliség, a nyelvújítás, az irodalmi nyelv megalkotása és a nemzeti függetlenség is alig néhány év különbséggel zajlott le.

A szarvasi szlovák gyökerekről szólva elmondta, hivatalosan 560-an vannak, akik szerepelnek a kisebbségi listán. Meglátása szerint a tanyavilágban még mindig domináns a szlovák nyelv, de három generáció alatt jelentős változások történtek.

– A nagyszüleim szlovákul beszéltek – evez személyesebb vizekre. Édesanyám mesélte, hogy amikor gyerekkorában az iskolában díszítettek valamit, és egy fiú véletlen meglökte, azt mondta: Jaj, majdnem lelökted engem! Tehát kiskorában még nem beszélt rendesen magyarul. Aztán védőnő lett, bekerültünk a városba, és mi már magyar környezetben nőttünk fel, és nem tanultunk meg rendesen szlovákul.

Hozzátette, az asszimiláció hatására a szarvasi szlovákság létszáma folyamatosan csökken. Az iskolai oktatás azonban erősítheti az identitástudatot, az irodalmi nyelnek köszönhetően pedig a szlovák és tót nyelv közötti különbségek eltűnnek.

Az előadó kitért a szlovák himnusz problematikájára. Eszerint a dal 1844-ben keletkezett egy tiltakozó akció során. A pozsonyi evangélikus líceum diákjai Lőcsére mentek, hogy tiltakozzanak a magyar hatóságok Ľudovít Štúr elleni eljárása ellen. Dallama ihletőjének a szlovák „Kopala studienku” kezdetű népdalt tekintik, ugyanakkor nagyon hasonlít egy magyar népies dalra, az „Azt mondják, nem adnak engem galambomnak” kezdetűre.

A mintegy húsz idegen nyelvet beszélő professzor azt is elárulta, korábban készített egy reprezentatívnak tekinthető felmérést az idegen nyelvek nehézségére vonatkozóan. Ebből az derült ki, hogy a legnehezebbnek az orosz bizonyul, amit szorosan a francia követ. A szlovák a közepes nehézségűek között foglal helyet – hangsúly és kiejtés miatt – ami jó hír azoknak, akik a mindennapokban birkóznak a tanulással.